A hajót 1769-ben, Kubában Mateo Mullan, Ignacio Mullan és Pedro de Acosta mesterek építették. Eredetileg, a brit hajóépítő mesterek által Spanyolországban is elterjesztett angol rendszer szerint, 118 ágyús hajónak épült.
A hajó tervrajzai nem maradtak meg, mindössze feltételezések az építéséről és annak időpontjáról, amikből néhány következtetést lehet levonni. Az építést feltételezhetően 1765-ben Mateo Mullan és fia, Ignacio Mullan kezdték.
A hajó méretei a következők voltak: hossza 59,54 m; a gerinc hossza 50,83 m; a szélessége 16,09 m; merülése 8,06 m.
Kezdetben háromfedélzetes hajó volt, és mint egyes források említik, 112, 116 vagy 118 ágyút hordozott, habár a legjobban elterjedt vélemény szerint 120 ágyúja volt a következő megosztásban: 30 db 36 fontos; 32 db 24 fontos, 32 db 18 fontos és 26 db 8 fontos.
1770-ben Ferrol (Spanyolország) kikötőjében átvizsgáláson esett át, és néhány hiányosság derült ki. 1771-ben enyhén átépítették, a kormány szélességét 33-ról 37 lábra növelték.
Az idők során kiderült, hogy hátszélben az alsó fedélzet ütegei hatástalanná válnak. Ebből kifolyólag 1778-ban az 1. és 2. fedélzet között 10, a 2. és 3. fedélzet között 8, a 3. és a quarterdeck között 6 hüvelykkel megnövelték a magasságot. Mindezek ellenére a gond teljesen nem hárult el, és 1795-ben a hajót újra átépítették, és a méretei az alábbiakra változtak: hossza 61,44 m; a gerinc hossza 51,83 m; szélessége 16,25 m; merülése 8,01 m.
A hajón lévő ágyúk száma is megnövekedett 134-re: 36 db 32 fontos; 34 db 24 fontos, 36 db 12 fontos, 18 db 8 fontos és 10 db 24 fontos mozsárágyú.
Az akkori idők hadi cselekményeinek sorából a "Santisima Trinidad" 1772-ben, az egyesített Földközi-tengeri flotta kötelékében részt vett Gibraltár másodszori blokádjában. Részt vett az angol konvojok elleni támadásokban. 1797-ben a Saint Vincennes-i ütközetben vett részt, ahol az alábbi angol hajókkal harcolt: a 100 ágyús "Captain" és a 74 ágyús "Culloden", majd hozzájuk csatlakozott a 98 ágyús "Blenheim", a 74 ágyús "Orion", "Irresistible" és "Excellent". A megsemmisüléstől a hajót a "Pelayo" és Principe de Asturias" spanyol hajók mentették meg.
A harcokban kapott sérülések kijavítása után a hajón egy negyedik ágyúüteget is felállítottak. A javítás 1799-ben fejeződött be, és ekkortól a hajón 136 ágyú volt: 32 db 36 fontos; 34 db 24 fontos, 36 db 12 fontos, 18 db 8 fontos és 10 db 24 fontos mozsárágyú és 6 db "esmeriles".
A trafalgari ütközet előtt a felső fedélzeten még 4 db mozsárágyút állítottak fel. 1805. október 21-én a hajón tartózkodott a spanyol hajóraj parancsnoka, don Baltasar Hidalgo tengernagy. A "Neptune" (80), "Leviathan" (74), "Conqoueror" (74), "Africa" (74) ? "Prince" (98) angol hajókkal folytatott többórás küzdelem után a hajó összes árboc eltört, meghalt 312 és megsebesült 3338 ember, és elfoglalták az angolok.
A "Naiade" és "Phoebe" angol fregattok megpróbálták elvontatni Gibraltárba, de a romló időjárási viszonyok miatt október 22-én a sérült hajó elsüllyedt, befejezve ezzel 35 éves szolgálatát a spanyol haditengerészeti flottában.
Angolból oroszra fordította: Pavel Kucserenko