"Goto Predesztinacia" - az első orosz sorhajó

I. változat

II. változat

Adrian Schönebeck eredeti rézkarcai

Klikkeljen a képre a nagyobb felbontású kép megjelenítéshez

1700. április 27-én, a voronyezsi admiralitás hajóépítő műhelyében az állam magasrangú vezetői és a külföldi követek jelenlétében I. Péter egy fejszeütéssel elvágta az 58 ágyús "Predesztinacia" hajót a sólyához rögzítő köteleket. A dobok zúgása és az üdvlövések hangjának kíséretében az új hajó simán lecsúszott a sólyáról vízre.
A "Predesztinacia" megépítésének gondolata I. Péter fejében 1691-ben merült fel, amikor visszatért európai utazásáról. Akkoriban Oroszországnak szüksége volt egy erős hadihajóra, ami képes volt a Fekete-tengeren harcolni a törökökkel. Az Azovi Flotta létrehozása Oroszország számára hatalmas politikai és történelmi jelentőséggel bírt. Ez valójában az ország nemzeti hőstette volt: egy tél során, a tengertől 1500 km-re, Voronyezsben egy egész flottát építettek fel. Ennek támogatásával a szárazföldi seregeknek sikerült a Fekete-tenger partvidékének egy részét elhódítani az erős és tapasztalt ellenségtől. A hajóépítésben szerzett tapasztalat segítette a Balti Flotta későbbi gyors létrehozását - azét a flottáét, ami nélkül az orosz állam további történelmi és gazdasági fejlődésére gondolni sem lehetett volna.
Az Európában abban az időben elfogadott hajóosztályozás szerint a két ágyúfedélzetes, 58 nagykaliberű ágyút hordozó hajó a IV. osztálynak felelt meg. És a "Predesztinacia" ilyen hajó volt. Péter a hajó építését orosz tervek alapján, orosz hajóépítők erejével, idegen segítség nélkül akarta megvalósítani. A hajót 1698. november 19-én Voronyezsben kezdték építeni. A fiatal cár óhajára "Goto Predesztinacia"-nak nevezték el, ami latinul "Isteni Látomás"-t jelent. A mai napig megőrződött történelmi anyagok bizonyítják, hogy a hajó tervrajzait maga a cár készítette. Ismeretes, hogy ő tapasztalt és tehetséges hajóépítő volt.
Még az 1697-98-as években Hollandiában és Angliában tartózkodva elcsodálkoztatta tanítóit a hajóépítés tudományának széleskörű ismeretével. Megmaradt az oklevél a képesítésről, amit Mihajlov Péter (I. Péter) kapott a Nyugat-Indiai Társaság amszterdami hajóépítő műhelyének mesterétől, Klaas Paul-tól. Ebben kimondatik, hogy a hajóarchitektúrát és a hajó terveinek rajzolását ő megtanulta, és nem tudja rosszabbul, mint a tanítója, aki hosszú évek óta dolgozik ebben a kiváló műhelyben.
A hajó terveibe a cár nem kevés eredeti újdonságot vitt. A héjazat megerősített deszkáinak nagy görbülete és megnövelt szilárdsága mintául szolgált a későbbi hajók szerkezetének diagonális merevítői számára. Erről megemlékezik a XIX. század vitorláshajókat építő ismert orosz mestere, A. Popov is.
Az egyik fő újdonság a hajógerinc volt, ami két gerendából állt, amik mozgó tüskékkel voltak egymáshoz erősítve, ez a megoldás jelentős előnyt adott a tengerfenék súrolásakor vagy zátonyra futáskor: az ily módon épített gerinc el tudott szakadni a hajó szerkezetétől, és nem idézte elő a víz hajótestbe jutását. A külföldi hajóknál ilyen megoldás csak 160 évvel később jelent meg.
A kortársak minősítéséből ítélve a "Predesztinacia" kiemelkedő állékonysággal és menettulajdonságokkal rendelkezett, amit sokban segítettek a hajótest jól átgondolt bordaformái által alkotott folyamatos vonalai. A hajó könnyedén kapaszkodott fel a hullámokra.
A hajótest méretei az alábbiak: hossza - 36 m, szélessége - 9,5 m, hajóűr mélysége - 3 m.
A "Predesztinacia" építése Szkljajev és Verescsagin orosz hajóépítő mesterek vezetése alatt jól kiszárított és válogatott fából történt, ezért a hajó szilárd és hosszú életű lett: az Azovi flottánál több mint tíz évig szolgált, és ezután még hosszú évekig kitűnő állapotban volt.
Íme I. Péter kortársának, az oroszországi holland követnek, van der Gulst-nak Hágába küldött jelentésének szószerinti idézete: " Voronyezsben tartózkodván megnéztük egy nagyon szép hajó vízre bocsátását, amit a cár orosz hajóépítő mesterek segítségével épített. Egyetlen egy külföldi mester keze nem érintette".
A hajótest okkerszínű volt, két égszínkék sávval. Az aranyozott keretű ágyúnyílások fedelei belülről tűzvörösre voltak festve. Az orr és a tat faragásai aranyozottak voltak. A dekoratív kialakítás különösen a taton volt gazdagon elkészítve, kompozíciója központjában Péter apostolt ábrázoló ovális pajzzsal. A pajzs körül delfinekkel körülvett Ámorok allegorikus figurái helyezkedtek el.
A "Predesztinacia" létrehozása az orosz alkalmazott díszítőművészet fontos állomásának tekinthető. Az Azovi-tenger orosz flottájának zászlóshajója, a "Predesztinacia" a többi hajóval együtt tíz éven keresztül akadályozta Törökország Oroszországgal szembeni ellenséges tevékenységét. Az Európa körüli útra felszerelt "Predesztinacia" Aprakszin admirális alábbi istrukcióit kapta: " Sietni, de nem elfutni az ellenség elől, harci manőverrel fellépni a Földközi-tengeri kalózokkal szemben, hogy a lobogó becsületére szégyent ne hozzatok". A törökök megtagadták az orosz hajók átengedését a Kercs és a Boszporusz erődítményein, ezért Péter engedélyével Aprakszin jó üzletnek látta a "Predesztinacia" és az Azovi Hadiflotta egy részének eladását a megnevezett összegért.

Hogyan rekonstruálták a "Predesztinacia" tervrajzait? (a Modeliszt Konsztruktor változata)

Kiinduló anyagul a "Predesztinacia" tervrajzainak rekonstrukciójához a holland mester, Adrian Schönebeck csodálatos rézkarc triptichonja szolgált.
Az Ermitázs munkatársainak kutatásai megerősítették, hogy a triptichon 1701-ben készült, és pontosan ezt a hajót ábrázolja. A különböző történelmi anyagokból megállapítható, hogy Schönebeck a rézkarcok készítésekor a "Predesztinacia" eredeti tervrajzait használta, és I. Péter utasítására Voronyezsben a hajóról vázlatokat készített. A triptichon egyik példányát Péter elküldte Hollandiába, tanárának, Klaas Paulnak, aki a cárnak küldött válaszában a következőket írta:
"... köszönetem fejezem ki annak hajónak, aminek építője Felséged volt, nekem küldött ábrázolásáért. A hajó igen számottevően arányos, angol formára épült, kerek spiegellel".
A holland utolsó szavait a következőképp kell érteni: a hajó farát körívekből képezték ki. Ez a kialakítás széles körben elterjedt az angol flottánál a XVIII. században; a holland hajók ekkor - a fleute-k és bojer-ok kivételével - sík fartükörrel épültek.
A tervrajzokon munkálkodó szerzőknek igen sokban segítettek az ilyen irodalmi művek: Jelagin: Az orosz flotta története. Azovi időszak. (Szentpétervár, 1880.) és Allard: Új holland hajóépítés (Amszterdam, 1709.). Ezeken kívül kompetens szerzők XVII. és XVIII. századok hajóépítésének történetéről készült munkáit nézték át.
A hajó alakjának rekonstruálását Schönebeck három eredeti rézkarcának aprólékos átvizsgálása tette lehetővé. A hajótüzérségről az ágyúk kaliberét és készítőiket felsoroló archív és irodalmi források egész sora tanúskodott. Pl. Kolicsev bojár jelentésére Péter saját kezével írta rá: " A Látomás"-ra 16 fontosak, amiket magától értetődően az alsó deckre kell elhelyezni". Az árboczat és a kötélzet rekonstrukciójában a Szovjetunió tudományos Akadémiájának könyvtárában őrzött "A XVII. század eleji II-IV. osztályú orosz hajók arányainak és méreteinek táblázatai" kézirat is segített.
Az árboczat hosszainak arányai, a felszerelés karaktere, a "Predesztinacia" járomfáinak formája a vitorlázat holland eredetét bizonyítják. A történelmi és archív források is megerősítik, hogy Péter előbbre tartotta a holland vitorlázatot az angolnál. Erről tanúskodik a holland terminológia, amit abban az időben az árboczat és a kötélzet elemeinek megnevezésére használtak.
Néhány szó a "Predesztinacia" lobogóiról. Mindhárom rézkarcon különböző lobogók vannak: az orr felőli nézeten - háromsávú, a far felőli nézeten - kilencsávú, de háromszínű, az oldalnézeten - András-keresztes. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy a hajó építésének idején Oroszországban nem volt egységes haditengerészeti lobogó, de 1701 - a rézkarc keletkezésének éve - egybeesik az András-kereszt Péter általi elfogadásával az ország haditengerészeti lobogójául.
A Schönebeck egyik rézkarcán ábrázolt András-keresztes háromsávú (fehér-kék-vörös) lobogót valószínűleg Oroszország akkori időkben hivatalos haditengerészeti lobogójának lehet tekinteni. Rajta kívül, a flotta különböző egységeinek jelölésére - előőrs, sorzászlóaljak és hátvéd - vele párhuzamosan használták a fehér, kék, vörös - fehér kereszttel és kék András-kereszttel lobogókat.
Az olvasók bírálatára bízva munkájukat, a szerzők szeretnék megjegyezni, hogy közel négy évükbe került az orosz flotta történetéről és a Péteri idők hajóépítéséről szóló archív és irodalmi anyagok tanulmányozása. Az anyagok tanulmányozása sok archívumban, múzeumban és könyvtárban történt, ezek között a Szovjetunió Haditengerészeti Flottájának Központi Állami Archívuma, Ermitázs, a petergofi Állami Történelmi Múzeum és a Központi Haditengerészeti Múzeum, ahol többi anyag mellett felfedeztek egy, a péteri időkből származó akvarellt, amit Peter Bergman kartográfus készített természet után. Ez lehetővé tette a hajó valódi festésének a rekonstruálását. Végezetül a szerzők hálájukat fejezik ki az igen sok véleményezőnek - a hajóépítés története szakembereinek, akik igen sok hasznos tanácsot adtak és észrevételeikkel segítettek.

Mielőtt nekikezdenénk a munkának, ajánlatos objektíven felmérni a lehetőségeinket, mivel a "Predesztinacia" modellje a történelmi hajók modellezésében már meghatározott gyakorlattal rendelkező modellezők részére lett szánva. "Predesztinacia" elkészítése - a nagymennyiségű dekoráció miatt bonyolult. Ezt a dekorációt egyszerűsíteni nem ajánlatos, mivel valósághűsége a modell fő erénye.
A munkát a méretarány kiválasztásával kell kezdeni. Mi az 1:100 vagy 1: 50 arányt ajánljuk, ami a legpontosabban adja át a hajó részletességét.
Először aprólékosan el kell készíteni a "Predesztinacia" rajzait a szükséges méretarányban, azaz 1:1-ben a tervezett modellhez képest. Ez a munka két cél érdekében történik: az összes részlet átgondolása és az alapvető munkaanyag létrehozása. A rajzokon végzett alkotó munka nagyon magával ragadó, kiszélesíti a látókört, növeli a rajztudást és a számolási képességet. A tervrajzok készítésének alkotó folyamata - a haladó modellező munkájának egyik legfőbb része a hajótest vázának elkészítéséhez. A héjazathoz színes fafajokból vagy anilinfestékkel színezett fából készült léceket használjunk. Ez utóbbihoz a legjobb tömör, világos fajtát (nyír, rezgőnyárfa vagy nyárfa) használni. A kis ráhagyással kivágott léceket anilinfesték oldatában kifőzzük, aztán mindegyiket két sík anyag közé szorítva gondosan megszárítjuk. Ragasztás előtt a léceket a hajótest formájához hajlítjuk max. 120-150o-ra felmelegített forrasztópáka segítségével. A héjazat palánkjainak oldalélükkel egymáshoz feküdniük, és pontosan illeszkedniük kell. Ragasztani legjobb PVA ragasztóval (magyar megfelelője a Mozaik faipari ragasztó. A fordító). Befejezve a hajótest ragasztását, itassuk át tiszta lenolajjal és viasszal, de ne legyen a felület feleslegesen csillogó.
A hajó fedélzetei elég jelentős kettős görbülettel rendelkeznek - kereszt- és hosszirányú fedélzethajlatokkal. Az összes fedélzeti gerendát, kötélbakokat és kötélfeszítőt megbízhatóan rögzíteni kell, hogy az állókötélzet feszítése ne tudja azokat kiszakítani. Az állókötélzet színe fekete, a futókötélzeté - szürkésbarna.
Hasznos segítséget jelenthetnek ezen hajó elkészítéséhez a modellezőnek az alábbi könyvek:
R. Hockell: XVI-XVII. századi hajók modelljeinek építése Leningrád, "Szudosztrojenyije", 1972.
R. Hockell: XVI-XVII. századi hajók rajzai Leningrád, "Szudosztrojenyije", 1975.
O. Courtney: Hajómodellek építése (A hajómodellezés enciklopédiája) Leningrád, "Szudosztrojenyije", 1977.

I. Ivanov, A. Konsztantyinov

"Modelliszt Konsztuktor" folyóirat, 1982. N^o 8-9.