A "Nina" karavella

I. változat - 23,5 cm-es, teljesen fából készült testű modellváltozat

Egy rész (804K)
A rajzok forrása: a "Nina" fa minimodelljének építőkészlete a Mamoli cégtől

II. változat - Méretarány 1:65

1. lap (575K) 2. lap (932K) Útmutató 1. rész (886K)
Útmutató 2. rész (600K) Útmutató 3. rész (533K)
A rajzok forrása: a "Nina" fa modelljének építőkészlete az Amati cégtől

 

Santa Maria

Kolumbusz a két kisebb karavellán, a "Nina"-n és a "Pinta"-n tért haza Spanyolországba. A visszaúton borzalmas vihar tört ki, és a hajók elvesztették egymást szem elől. Csak 1493. február 18-án látták meg az elgyötört matrózok az Azori-szigeteket, és február 25-én érkeztek meg Lisszabonba. Kolumbusz március 15-én, nyolchónapos távollét után tért vissza Paloe kikötőjébe. Így végződött Kolumbusz első útja.

Az utazót Spanyolországban nagy lelkesedéssel fogadták. Az újonnan felfedezett szigetek térképével és az alábbi felirattal ékesített címert kapott:

"Colon Castilia és Leon részére Új világot fedezett fel".

A Haiti-szigetének szikláin elpusztult "Santa Maria" helyett Kolumbusz a zászlaját a "Nina"-ra vonta fel. Ez a hajó 1475-ben épült Spanyolországban. Ez a hajó a kis karavellák típusához tartozott, minden árboca latin-vitorlázatot hordozott (caravella latina). A ferde rudakra erősített latin-vitorlák lehetővé tették az ilyen hajóknak a széllel szembeni haladást. Az expedíció alatt Kolumbusz megállt a Kanári-szigeteken, ahol az elő- és a főárbocokon a latin- vitorlázatot keresztvitorlázatra cserélte ki, ugyanolyanra, mint hajóraja harmadik hajóján, a "Pinta"-n volt.

A "Nina" méreteiről (akárcsak a másik két hajóéról) az ismeretek ellentmodásosak. Az egyik változat szerint: hossza 17,3 m, szélessége 5,5 m, merülése 1,9 m, vízkiszorítása 101,2 tonna (60 tonna hordképességgel). A személyzet 40 fő. A fegyverzet néhány kiskaliberű ágyúból állt.

Neve - "Nina" (spanyolul - kisded), valószínűleg a karavella tréfás neve a matrózok nyelvén, igazi neve a "Santa Clara". Ez Kolumbusz admirális kedvenc hajója volt, az egyetlen, amely, mindkét első expedícióján részt vett, azután pedig önállóan is elhajózott 1499-ben Haiti szigetére.

Az első sikeren fellelkesült király és királynő új útra küldték Kolumbuszt. Gyorsan megszervezték az új expedíciót, és Kolumbusz már 1493. szeptember 25-én elindult második útjára. Ezúttal 17 hajót irányított. Vele tartott 1500, az újonnan felfedezett földeken lehetséges könnyű élettől elbódult ember. November 2-án reggel, az igen fárasztó utazás után a tengerészek a távolban magas hegyet vettek észre. Ez Dominika szigete volt. Az erdőkkel borított sziget partjairól a szél bódító illatokat hozott. Másnap újabb hegyvidékes szigetet fedeztek fel, Guadelupát. Itt a spanyolok a Bahama-szigetek békés és kedves lakosai helyett harcos és durva emberevőkkel találkoztak, a karibok törzséből való indiánokkal. A spanyolok és a karibok között harc tört ki.

Kolumbusz 1493. november 22-én felfedezte Puerto Rico szigetét, majd áthajózott Espanolára. Éjjel a hajók megközelítették azt a helyet, ahol az erőd állt.

Minden csendes volt. A parton egyetlen fény sem égett. Az érkezők lövést adtak le az ágyúból, de a dörej elhalt a messzeségben, mindössze a felriasztott papagájok rikácsoltak az erdőben. Reggel Kolumbusz megtudta, hogy a spanyolok erőszakosságukkal és kapzsiságukkal annyira maguk ellen haragították az indiánokat, hogy azok egy éjjel váratlanul megtámadták az erődöt és felégették, legyőzve a gyarmatosítókat. Így fogadta Amerika második útján Kolumbuszt! Az végül Kolumbusz számára sikertelen volt: a felfedezések jelentéktelenek voltak; hiába az alapos kutatások és speciális expedíciók, aranyt keveset találtak; az újonnan felépített Isabella telepen betegségek söpörtek végig.

Amikor Kolumbusz újabb földek felfedezésére indult (ezen az utazáson fedezte fel Jamaikát), Espanola indiánjai, felháborodva a spanyolok elnyomásán, fellázadtak. A spanyolok elfojtották a lázadást, és keményen leszámoltak a lázadókkal. Százával vetették őket rabságba, küldték Spanyolországba, vagy kényszermunkára az ültetvényekre és a bányákba.

1496. március 10-én Kolumbusz visszaindult Spanyolországba, és hajói 1496. június 11-én befutottak Cadiz kikötőjébe.

Az amerikai író, Washington Irwing így ír Kolumbusz visszatéréséről a második útjáról:

"Ezek a szerencsétlenek csúsztak-másztak a gyarmatokon szerzett betegségektől és az utazás súlyos hiányosságaitól elgyötörve. Sárga arcuk - egy öreg író kifejezése szerint - paródiája volt annak az aranynak, ami a törekvésük tárgya volt, és az Új Világról való minden elbeszélésük a betegségekről, szegénységről és elkeseredésükről szólt".

Spanyolországban Kolumbuszt nemcsak hidegen fogadták, de igen sok privilégiumától is megfosztották. Csak 1498 nyarán, igen hosszú és megalázó könyörgés után sikerült felszerelnie hajóját a harmadik útra.

Ez alkalommal Kolumbusznak és legénységének hosszú szélcsendet és rettenetes forróságot kellett elviselni. Július 31-én a hajók megérkeztek Trinidad szigetéhez, majd hamarosan Kolumbusz előtt alacsony, fűvel borított part terült el.

Kolumbusz szigetnek képzelte, pedig a valóságban ez a kontinens volt - Dél-Amerika. Még amikor az Orinoco torkolatához ért, Kolumbusz akkor sem értette meg, hogy egy hatalmas kontinens van előtte.

Espanolán ezalatt a helyzet igen feszült volt: a gyarmatosítók összevesztek egymással; az őslakókkal a viszony megromlott; az indiánok lázadással feleltek az elnyomásra, és a spanyolok az egyik megtorló expedíciót a másik után küldték ellenük.

A Kolumbusz ellen a spanyol udvarnál régóta terjesztett intrikák végül is elérték céljukat: 1500 augusztusában Espanola szigetére megérkezett a kormány új, teljhatalmú képviselője, Babadilia. Vád alá helyezte Kolumbuszt, és vasba verve őt és bátyját, Bartalomeot, Spanyolországba küldte kettőjüket.

A kalodába zárt híres utazó látványa akkora felháborodást keltett a spanyolok között, hogy a kormány szabadon kellett engedje őt. De Kolumbusztól minden privilégiumát megvonták, és az Amerikába induló expedíciókat nélküle szervezték.

Csak 1502-ben sikerült Kolumbusznak négy hajóval elindulni negyedik, egyben utolsó útjára. Ezúttal Kolumbusz végighajózott Közép-Amerika partjai mellett, Hondurastól Panamáig. Ez volt Kolumbusz legkevésbé sikerült útja. Az utazók minden lehető veszteséget elszenvedtek, és Kolumbusz 1504-ben egy hajóval tért vissza Spanyolországba.

Kolumbusz hátralévő élete a királlyal folytatott harcban telt el a neki megígért jogok és privilégiumok megszerzéséért. Kolumbusz gyakran betegeskedett. 1506. május 20-án Valladolidban egy poros utcája - ami ma a nevét viseli - egyik alacsony házában elhunyt.

Mit keresett Kolumbusz? Milyen remények vonzották nyugatra? A Kolumbusz, valamint Ferdinand és Isabella között megkötött egyezség erre nem ad magyarázatot.

"Mivel Ön, Cristophoro Colombo, a mi utasításunkra, a mi hajóinkon a mi adományainkkal elutazik felfedezni és elfoglalni egyes szigeteket és szárazföldet az óceánban … jogos és ésszerű … hogy ezért Önt kitüntessük".

Milyen szigetek? Milyen szárazföld? Kolumbusz hajónaplója erre nem ad magyarázatot.

Karavella - viszonylag nem nagy hajó, aminek a vízkiszorítása nem több, mint 200 - 400 tonna, a főméret viszonyai jóval arányosabbak a karakknál, jóval gyorsabb járatú, egyfedélzetes, magas orrbástyával rendelkezik a hullámok elleni védelemre. Három árboccal rendelkezett, amiből az előárbocon kereszt-, a többin - latin-vitorlázat volt. A karavella nem hasonlított a karakkra, a kifejezetten teherszállító hajótípusra. Jó tengerjáró képességei miatt a spanyolok és a portugálok széles körben használták felfedező utakra az Atlanti-óceánon.

Vasco da Gama, aki 1498-ban megkerülve Afrikát utat nyitott Indiához, és Kolumbusz felfedezéseinek hála, Spanyolország és Portugália egyeduralmat szerzett az újonnan felfedezett országokba vezető hajóutakon, és azokat felosztották egymás közt. Az óceánra induló hajók ellenőrzésére, és a hazaszállított értékek után fizetendő állami adó megállapítására Spanyolországban kereskedelmi bizottságot hoztak létre, ami a hajók felkészítésének minden részlete felett rendelkezett. A bizottság felügyelői átvizsgáltak minden hajót felszerelésük, ellátmányuk, a hajószemélyzet száma és a tengerjáró képességek tekintetében. A bizottság tagjai közt volt a főnavigátor, a főintendáns, főtüzér, hóhér?, kozmográfus, bírói testület (az Új Világba induló nép elkeseredett, a Régiben helyét nem találó volt). A főnavigátor 1507-ben az ismert florenti navigátor és kartográfus, Amerigo Vespucci volt, aki térképre rajzolta az új kontinens partjait, amit róla neveztek el - Amerikának.

A kis karavellák elvégezték a maguk történelmi feladatát, helyüket az óceán végtelenjén átvették a jól felszerelt és megfelelőbb tengeri hajók - a gallionok.

"A világ vitorlásai" könyv anyaga alapján.

oroszból fordította: Kurusa Sándor