1831. november 2-án az Ohta-i admiralitásnál a hajótervező mérnökiroda vezető ezredese V. F. Sztoke, a XIX, század elejének ismert hajóépítője, elkezdte egy 52 ágyús fregatt építését. A hajó még az építés megkezdése előtt az ókori görög istenek tiszteletére Zeusz unokája, "Pallada" nevét kapta, aki a bölcsesség, a művészetek és a háború istennője volt.A "Pallada'" az akkori idők hajóépítésének legjobb példái szerint épült. A fregatt szerkezetében és felszerelésénél felhasználták a legfrissebb újdonságokat. A fregattot a cári család tagjainak külföldi látogatásaira szánták, ezért I. Miklós parancsot adott ki, hogy "különös figyelemmel" készítsék el. Így nem sajnálták a pénzt az építésre. A hajótest szerkezetét és a héjazatot szárított vörösfenyőből és tölgyből készítették, a fedélzetet drága teakfával borították. A lakóhelyiségek oldalain kerek nyílásokat vágtak, és ezekbe vastag üvegű, bronzkeretes hajóablakokat helyeztek el. Ez volt az első eset az orosz hajóépítésben, amikor ilyen hajóablakokat alkalmaztak.
A gerincfeketés után rövidesen kinevezték a hajó parancsnokát, az orosz flotta tehetséges tisztjét, P. Sz. Nahimov kapitány-hadnagyot, aki addig már megtett egy földkörüli hajóutat, és kitüntette magát az 1827-es navarini ütközetben. Az ő kezdeményezésére az építés folyamán egy sor korszerűsítést vezettek be. Nahimov fémtengelyes, kettős csörlő, két, új rendszerű, vas kormánykar, kormányaxiométer és az akkor megjelent Pering típusú horgonyok beépítését kérte. Ezenkívül javasolta a kenderből készült horgonykötelek cseréjét láncokra, az ólom horgonycsövekét acélból öntöttekre.
Az előzetes tervektől eltérően a "Pallada"-n lőporkamrát és hajópatikát helyeztek el, és az ivóvíz tárolására a fahordók helyett ónozott vasból készült szögletes tartályokat építettek be. P. Sz. Nahimov javaslatára az iránytűk háza körül 2 m-es sugárban a fedélzetburkolat vasszögeit rézből készültekre cserélték. Ezenkívül a leendő tengernagy figyelmet fordított a tüzérségi fegyverzetre és arra, hogy a hajót megfelelő mennyiségű evezős csónakkal lássák el. Az előírás szerinti hét darab evezős csónakhoz még egyet követelt - egy tizenkétevezős félbárkát, valamint hogy az ágyúfedélzet orr- és farrészén a nehezen mozgatható nehéz ágyúállások helyett hat könnyítettet állítsanak fel, hogy azokkal a harcban megsérültek bármelyikét helyettesíteni lehessen.
1832. szeptember 1-én a "Pallada"-t vízre bocsátották az Oxta-i admiralitásnál. Az vízretételéig az izsori admiralitási műhelyekben elkészítettek harminc 24 fontos (150 mm-es) bronz ágyút és húsz 24 fontos (145 mm-es) bronz carronad-ot, két készlet, egyenként 175 db forgácsolt tüskét a futókötélzet elemeinek rögzítésére, a vasból készült kormánykarokat és csörlőtengelyeket, elhoztak a szentpétervári hadikikötőből - négy Pering típusú horgonyt. A fregatt jobboldali horgonya 157 pudot (2866,7 kg-ot) nyomott, a horgonylánc hossza 175 százseny (373,1 m) volt.
1833 tavaszán a "Pallada"-t átvitték Kronstadtba. Dokkba került, hogy a vízalatti részét vörösréz lemezekkel borítsák be a tengeri élőlények rátelepülése és a fúrókagyló kártétele ellen. Habár a rézborítást az orosz flottánál már 1781-től alkalmazták, korántsem ért minden hajót ez a megtiszteltetés.
Bár a XIX. század első felének hajóosztályozása szerint a "Pallada'" a 44 ágyús fregattok osztályába tartozott, a méreteiből kiindulva gyakorlatilag a 66 ágyús fregattnak felelt meg. Az ágyúfedélzeten mért hossza 52,73 m, a palánkozás nélküli szélessége 13,31 m, a hajótér mélysége (a hajófenéktől a lakótér fedélzeti borításáig) 4,27 m, merülése a farnál 7,01 m, az orrnál - 5,07 m.
1833 elején a "Pallada" - a hazai hajóépítés büszkesége - lehorgonyzott a kronstadti külső horgonyzóhelyen. Látványos, karcsú hajóteste, kitűnő vitorlázata kiváltotta a Baltikum tengerészeinek lelkesedését. Szolgálatba lépve a "Pallada" P. Sz. Nahimov irányítása alatt véghez vitte első hőstettét: megmentett a pusztulástól egy orosz hajórajt. 1833. augusztus 17-e sötét éjszakáján a 18 kitüntetéssel rendelkező F. F. Bellinshausen altengernagy hajóraja Dago (Ösel) sziget és Gange-Udd (Hanko) félszigete között cirkált a Balti-tengeren. Az oszlop végén hajózó "Pallada" fedélzetéről a rossz látási viszonyok ellenére észlelték a Daggerots-i világítótorony fényét. Nahimov számításai szerint a hajóraj útvonala egy sziklaszirten keresztül vezetett. Elrendelte fényjelzés küldését: "A flotta veszély felé hajózik!", meredeken elfordult, és új irányt vett fel.
Az eső és a nagy hullámzás miatt a vezérhajó, a 74 ágyús "Arszisz" megfeneklett a szirteken. A mögötte haladó 84 ágyús "Alekszandra királynő" és a "Grad" szkúner hajófenekükkel nekiütköztek a medernek, és sérüléseket szenvedtek. A többi hajónak, észlelvén a "Pallada" jelzését, sikerült más irányba fordulni, és elkerülni a katasztrófát.
1848-ban a "Pallada"-t a flotta gárdarészlegéhez sorolták. Ekkor látogatott el Angliába, majd egy év múlva - Madeira szigetére. A XIX. század 40-es éveinek végén a "kereskedelmi egyezmény" megkötése végett orosz diplomáciai követség indult Japánba, E. V. Putjatyin altengernagy vezetésével.
A "Pallada", több mint egy évre elegendő száraz élelmet és más készleteket véve fedélzetére, 426 matrózból és tisztből álló tapasztalt személyzetével készen állt a nehéz útra. A "Pallada" tisztjei és legénysége büszke volt feladatára. A fregatt parancsnoka, I. Sz. Unkovszkij kapitány-hadnagy, a volt tengerész, Lazarjev tengernagy tanítványa volt. A diplomáciai misszió állományába tartozott I. A. Goncsarov, az ismert orosz író, aki a küldöttség titkárának feladatát látta el. "A Pallada fregatt" című útijegyzetei a mai napig az orosz útleírás irodalom mintájául szolgálnak K. N. Poszjet - később tengernagy, hidrográfus, a Barents-tenger kutatója, a "Hadi flották felszerelése" és a "Tüzérségi tanulmányok" munkák szerzője. A fregatt első tisztje I. I. Butakov hadnagy, a "Pallada" későbbi parancsnoka, majd altengernagy, a földkörüli hajós, aki kétszer megkerülte a földgolyót, az Amur-i expedíció részvevője.
1852. október 7-e rideg őszi reggelén a "Pallada" elhagyta Kronstadt kikötőjét. Az út első szakasza Angliáig nem éppen sikeres volt. A Sund szorosba érve a fregatt sűrű ködbe került, emiatt tájékozódását vesztve a Drago zátonyra futott a dán partoknál. Habár a személyzetnek sikerült a "Pallada"-t kivontatni a nyílt vízre, a Speedheed-i révhez érve Putjatyin elhatározta, hogy dokkba vontatja a hajót. Az őszi viharok amúgy is megtépázták a hajót, át kellett vizsgálni, és szükség esetén megjavítani a hajófenék rézborítását, valamint édesvíz-előállító berendezést beszerelni.
A javítás több mint egy hónapig tartott. November első napjaiban a "Pallada", immár újra fedélzetén tudva készleteit és ágyúit, készen állt Portsmouth kikötőjében, hogy elinduljon az Atlanti-óceánra, de oda csak a következő év januárjában sikerült kihajóznia. Az erős nyugati szembeszél, ami gyakran meghaladta a viharfokozatot, két hónapig visszatartott másfélszáz különböző országbeli hajót az angol Csatornában (La Manche). Az idő eltelt, az eredetileg a Drake-szoroson át tervezett út, ahol már jég is megjelenhetett (és a déli féltekén az évnek ebben az időszakában viharos, ellenséges szelek fújtak) megvalósíthatatlanná vált, ezért Putjatyin elvetette a Csendes-óceán elérését a Horn-fok megkerülésével. Az új útirányt Unkovszkij így határozta meg: a Jóreménység fokát megkerülve, az Indiai-óceánon át a Fülöp-szigetekig, és onnan irány - Japán.
Az Angliában töltött idő alatt Putjatyin beszerzett egy vitorlás-csavarmeghajtású szkúnert, a "Vosztok"-ot ("Kelet"), hogy kutatóhajóként használja az ismeretlen partok hidrográfiai felmérése során. A "Vosztok" parancsnokságával V. A. Rimszkij-Korszakov kapitány-hadnagy lett megbízva.
Az Atlanti-óceán nagyon barátságtalanul fogadta az orosz hajókat. Az út harmadik napján a megélénkülő északkeleti szél nagy hullámokat keltett. A túlterhelt "Pallada egyik oldaláról a másikra dülöngélve a függőágyakig vízbe merült. A hullám letörte az orrsudarat, és majdnem leszakított daruikról két tízevezős csónakot. Egy nap múlva az időjárás megjavult, és az egyenletes, közepes erősségű szél elkísérte a hajókat egészen a Jóreménység fokáig. Ezen az úton a "Pallada" átlagban napi 125 mérföldet tett meg. A sebessége időnként elérte a 12 csomót.
Két hónapig tartott az út az Atlanti-óceánon. A "Pallada"-t követte a csavarhajtású szkúner V. A. Rimszkij-Korszakov kapitány-hadnagy parancsnoksága alatt. Március 10-én a hajók lehorgonyoztak a Falsbay-öbölben. Az Indiai-óceánon átvezető útra felkészülés alatt expedíciókat vezettek a kontinens partjai mentén, gyűjtötték a flóra és fauna képviselőinek példányait. Ezek új felfedezésekkel gazdagították az orosz tudományt.
Egy hónap múlva, április 12-én a "Pallada"-n felhúzták a vitorlákat, és elindultak Japánba. Útközben a fregatt betért Jávára, Singapoore-ba és Hong Kong-ba. A Csendes-óceán a fregattot tájfunnal várta, ami végzetes is lehetett volna. Azonban a legénység kitartásának és az ügyes irányításnak hála, a "Pallada" folytatta útját a japán partok felé. A főárboc, melynek merevítő kötelei meglazultak, imbolygott, és voltak percek, amikor a katasztrófa elkerülhetetlennek látszott. Azonban az árbocot végül sikerült rögzíteni, az elvesztett vitorlákat újakra cserélni. A Boninov-szigeteknél orosz hajók csoportja várta a "Pallada"-t: az "Olivuca" korvett, a "Menysikov nagyherceg" tehervitorlás és a "Vosztok" szkúner. A fregatt javítása alatt E. V. Putjatyin fiatal tisztek és tengerészgyakornokok társaságában az "Olivuca" korvetten elkészítette három szigetcsoport részletes térképét is.
Megérkezve Nagasaki-ba, a küldöttség elkezdte a végül pozitív eredménnyel végződő tárgyalásokat a japán kormánnyal. A fregatt meglátogatott néhány japán szigetet. A látogatás alatt elkészültek a partvidék felvételei és a tengeri térképek javításai. A fregatt megérkezett Manilába, ahol feltöltötték az élelmiszer és vízkészleteket, majd áthajózott a Távol-Kelet partjaihoz. Megérkezve Imperatorszkaja gavany-ba (Uralkodói kikötő), a legénység és a tisztek átszálltak az időközben odaérkezett "Diana"-ra. A "Pallada"-n Kuznyecov alhadnagy, Szinyicin fedélzetmester és tíz matróz maradt.
Télen a "Pallada" a kikötőben állt, tavasszal megérkezett érte az "Aurora" fregatt és az "Olivuca" korvett. A hajók kapitányai megállapították, a "Pallada" eresztékei annyira megereszkedtek, hogy a hajótérben a víz elérte a lakóhelyiségek padlóját. V. Sz. Zavojko kormányzó parancsot kapott a "Pallada" megsemmisítésére. Az öreg tengerész, Lazarjev tanítványa, a navarini ütközet részvevője, az angol-francia hajóraj támadását elhárító Petropavlovszk hadikikötőjének kormányzója (ebben az időben folyt a krími háború) megértette, hogy a kialakult hadihelyzetben a "Pallada" csak nyűg lenne a másik két hajó számára.
Huszonhárom éven át a "Pallada" fregatt hűen szolgálta Oroszországot, mielőtt befejezte napjait az "Uralkodói kikötő" mélyén.