Az "Ingermanland" sorhajó

I. változat

1. oldal (734K) 2. oldal (268K) 3. oldal (221K) 4. oldal (242K)
A tervrajzok forrása: CMK DOSZAAF SzSzSzR

II. változat

1. oldal (632K) 2. oldal (419K) 3. oldal (668K) 4. oldal (382K)
5. oldal (411K) 6. oldal (601K) 7. oldal (436K) 8. oldal (447K)

1. rész Az "Ingermanland", I. Péter cár zászlóshajója
2. rész Milyen volt a Péter-korabeli hadihajó, az "Ingermanland"?

A hajó gerincfektetése 1712. október 30-án történt a pétervári Admiralitásnál. 1715. május 1-én vízre bocsátották, és hamarosan szolgálatba állították a Balti Hadiflottánál.
A 64 db 6 és 12 fontos hajóágyúval felszerelt háromárbócos, kétfedélzetes sorhajó hossza 46 m, szélessége 12,8 m, merülése kb. 5,6 m volt. Nevét a Néva torkolatánál elterülő ősi orosz földről kapta, melyeket 1703-ban foglaltak vissza az idegen betolakodóktól.
Az "Ingermanland" egy háromárbócos, kétfedélzetes sorhajó volt. A terveket és rajzokat maga Péter cár dolgozta ki és rajzolta meg. Az építést Richard Kozenc hajóépítő mester vezette, Péter alapos felügyelete alatt.
Konstrukciója, fegyverzete és kialakítása szerint az "Ingermanland" - egy a XVIII. sz. elejének legjobb hadihajói közül. Az "Ingermanland" tervezése során (pl. a hajótest szilárdságának biztosításához) olyan az új technikai megoldásokat használtak fel, melyeket a fejlett tengerészettel rendelkező országok hajóépítői csak jóval később alkalmaztak.
Hadrendbe állítás után az "Ingermanland" néhány éven keresztül I. Péter zászlóshajója volt a Balti-tengeren. 1716 augusztusában Péter cár vezényelte, hadilobogóját az "Ingermanland" árbocán viselve, a Koppenhágától a Bornholm szigetig és vissza úton a svéd flottára vadászó egyesített orosz-dán-angol-holland flottát, melynek állományába 70 sorhajó és nagyszámú jóval kisebb hajó tartozott.
Ennek emlékére I. Péter megparancsolta, hogy az "Ingermanland"-ot meg kell őrizni az utókor részére, ugyanakkor a hajó a kronstadti végső kikötőhelyén vesztegelve elsüllyedt, és a következő évben, a helyreállítás lehetetlensége miatt szétbontották.
Az "Ingermanland" tervei annyira sikeresek voltak, hogy Oroszországban ilyen típusú hajókat, kisebb korszerűsítésekkel, még hosszú évekig építettek (összesen mintegy 60 hajót).

Az "Ingermanland", I. Péter cár zászlóshajója

Az állandó tengerészeti hadiflotta megalapításakor I. Péter a hangsúlyt, mint a hadihajók alapvető magját képező, fregattok építésére helyezte. Következő lépés a sorban harcoló hajók építése volt, melyek későbbiekben a sorhajó elnevezést kapták [1]. Csak ezek tudtak döntő szerepet játszani az erős svéd flottával vívott ütközetekben, és véget vetni több évszázados uralmának a Balti-tengeren.
Az 1712-ben a pétervári Admiralitás sólyájáról vízre bocsátott "Poltava" volt valójában az első olyan orosz sorhajó a Balti-tengeren, melyeket az akkori időkben a nyugati országok XVIII. sz. elején elfogadott terminológiája szerint a IV. osztályú hadihajók közé soroltak. Ugyanakkor a tűzereje (54 hajóágyú) kevésnek bizonyult, és ezért született döntés a továbbiakban 64 ágyús hadihajók építéséről. Ez a típus, ahogy a gyakorlat megmutatta, bizonyult alkalmasnak a sorhajó flotta magjának létrehozására. Már jóval később (1788-ban) a Tengerészeti Kadétiskola volt igazgatója, G.G. Kuseljov azt írta: " Ezek a hajók a jó hadihajók sorába tartoznak; jól irányíthatóak a gyorsaságot kívánó hadi helyzetekben és a távoli utakra igen kényelmesek. Nagyon alkalmasak a szolgálatra, és a 80 és 74 ágyús hadihajókkal olyan flottát alkotnak,melyek erejüket könnyedén egyesíthetik" [2].
A hadihajók ezen osztályához tartozott a 64 ágyús "Ingermanland" is a péteri időkben.
A hajó megkülönböztető tulajdonságainak leírásához és a külső megjelenés rekonstrukciójához a cikk szerzői tanulmányozták az orosz vitorlás sorhajók kiemelkedő építőjének, Alekszandr Andrejevics Popovnak, hatalmas kutatómunkáját. Saját következtetéseit és számításait Popov 1835-ben jelentette meg a Tengeri Fővezérkar Tudományos Bizottsága "Feljegyzései"-ben. Ezekhez a "Feljegyzések"-hez mellékelte az "Ingermanland" rekonstruált tervrajzait és a külső megjelenés képeit, melyeket Alekszandr Andrejevics készített, valószínűleg a péteri idők eredeti dokumentumai alapján. A Tengeri Fővezérkar Tudományos Bizottságától A. A. Popov azt a feladatot kapta, hogy éppen a péteri "Ingermanland"-ot rekonstruálja, ahogy erről ő a cikkében be is számol [3]. Ennek a munkának az volt a célja, hogy megismertesse a haditengerészet közösségét az I. Péter korabeli hajóépítés kiemelkedő eredményeivel. Vitán felül áll, hogy a XIX. század harmincas éveiben az ilyen kutatásoknak nagy jelentősége volt, mivel a vitorlás flotta akkor virágkorát élte, és igen sok közös vonása volt a Péter korabelivel. Popov kutatásai iránti érdeklődés azért is hatalmas volt, mert megbízható ábrázolása és modellje az első "Ingermanland"-nak - az orosz hadiflotta zászlóshajójának - az akkori időkig nem őrződött meg; Az Alekszandr Andrejevics által rekonstruált tervrajz és az általa készített leírások adtak teljes képet erről a csodálatos hajóról. Ennek a munkának a pontosságáról beszélve meg kell jegyezni, hogy A. A. Popovot, aki maga is épített vitorlás sorhajókat, valamivel több, mint 100 év választotta el I. Péter korától, minket viszont több, mint 250. Magától értetődik, hogy neki lényegesen könnyebb volt hibamentesen eligazodni a Péter korabeli hajóépítő mesterek művészetének részleteiben, mint nekünk.

1. rajz Az "Ingermanland" elméleti vonalrajzának bordametszetei
(A. A. Popov rajzáról)

Popov cikkében [3] és az orosz flotta kiemelkedő történészének, F.F. Veszelago-nak a munkájában [1] az "Ingermanland" ilyen méreteivel találkozunk: hossza a hondecken (alsó fedélzet) 155 láb, szélesség (héjazat nélkül) 41 láb 10 hüvelyk, a hajótest mélysége a gerinctől a hondeckig 19 láb 8 hüvelyk; hossza 151 láb, szélesség 42 láb raktér mélysége 18 láb 3 hüvelyk. Ugyanakkor ezek az eltérések nem azt jelentik, hogy két különböző hajóról van szó: egyrészt egyik szerző sem közli, milyen lábról van szó, angol vagy holland; másodszor milyen mérési metodikáról van szó, ami szintén nem elhanyagolható fontosságú. Veszelago maga megerősíti, hogy az ő "Lista"-jában a hajók fő méretei vegyesen vannak megadva - hol egyik, hol másik lábban1 mérve aszerint, hogy milyen nemzetiségű mester (holland vagy angol) építette ezt vagy azt a hajót, és milyen adatokat adott meg hivatalosan. Ezen kívül Popov a hondeck szerinti hosszat, Veszelgo pedig ettől független értéket ad meg. Azon kívül figyelembe kell venni, hogy néhány láb eltérés egy fából épült vitorlás hajó hosszánál gyakorlatilag nem jelentős. Teljességgel feltételezhető, hogy amikor az "Ingermanland" rajzait rekonstruálták, a XVIII. század archív anyagainak nagy részét még nem tanulmányozták megfelelő mértékben, és Alekszandr Andrejevics valamit nem vett figyelembe. Ugyanakkor egy jóval későbbi munkájában [4] Veszelago részletesen elemzi Popov "Ingermanland"-ról végzett kutatásainak eredményeit, nem kételkedve bennük, és úgy minősíti a szerzőt, mint "az elmúlt idők hajómérnökeinek legjobbja, a hajóépítés elméletének és gyakorlatának kiváló tudósa". És itt Veszelago közli az "Ingermanland" - Popov által megadottaktól eltérő - méreteit, és ez nem indít kételkedést az avatott történészben a rekonstruált tervrajzok helyességét illetően. Az első ránézésre Popov rajzain mintha kevés lenne a löveghelyek száma a péteri 64 ágyús "Ingermanland" számára: 12 - 12 db a hondecken és az operdecken (felső fedélzeten), 7 db a skanzon (ágyúfedélzeten) - mindössze 31 - 31 db, azaz összesen 62 db ágyú.

2. rajz Az "Ingermanland" bordavonalainak (szaggatott vonalak) felvitele az 1743-ban épült 66 ágyús hajó eredeti elméleti vonal-rajzára

De a cikkében Popov rámutat, hogy a forcastle-ben (orrbástya) állt még két kiskaliberű ágyú. Így a hajó tüzérfelszerelése megfelel a korabeli feljegyzéseknek. Ugyanakkor néhány szakember azon véleménye, hogy a Péter korabeli kétfedélzetes, 64 ágyús hajók ágyúfedélzetén 13 ágyú kellett legyen, hibás, mivel a jóval későbbi építésűek is csak 12 ágyúhellyel rendelkeztek. Bizonyítékul szolgál erre az 1743-ban épült 64 ágyús "Gavriil", aminek eredeti rajzát a Haditengerészeti Flotta Központi FőArchívumában őrzik (f. 327, op. 1, d. 199). Meg kell jegyezni, hogy Popov rajzán az orrfigura (oroszlán, két emberi alakkal a háttérben) elrendezése nagyon hasonlít a "Gavriil" orrdíszére. De ez nem mond ellent a valóságnak, mivel az orosz flottában hosszú ideig jelen volt az ilyen kompozíció, melyet még a "Predesztinácia" idejében (1700) hoztak létre, amiről Schönebeck 1701-ben, a "Predesztinácia" eredeti rajzai és a természet után készült metszetei tanúskodnak. Következésképp hasonló orrfigurát viselhetett az "Ingermanland" (1715), és a lényegesen később épült "Gavriil" (1743) is.
Helytálló A.A. Popov megjegyzése arról is, hogy az "Ingermanland" alsó fedélzetén 30 fontos kaliberű ágyúk álltak. Ez a következőkkel igazolható. A hajó zászlóshajónak épült, megerősített tüzérséggel, ennek megfelelően megerősített hajótesttel. Alekszandr Andrejevics szavaival a kutatásainak az egyik feladata volt kideríteni, a hajótest különleges "erősségét". Íme, mit írt ő erről akkor: "Habár a dörzsgerendák2 a fedélzetekhez képest, amiket korábban a gerendákkal párhuzamosra készítettek, indokolatlanul nagy íveltséggel rendelkeznek; ugyanakkor a fő hossztartók elhelyezése magába foglalja diagonális megerősítések egész sorát, ami az akkori építési módszerek szerint a hajótest végein jelentős haszonnal járt, és lehetőséget adott az ismert angol hajóépítőfőfelügyelőnek, Robert Sheppings-nek létrehoznia saját rendszerét a hajó belső oldaladiagonális megerősítésének, mely elfogadott a mi hajóépítésünkben is [3].
Meg kell jegyezni, hogy a 30 fontos kaliberű ágyúkat nem lehetett a hajókon mindjárt a kezdetekkor alkalmazni, mivel az orosz flottánál azok csak I. Péter 1916-os rendelete alapján lettek rendszeresítve. Ismert, hogy az "Ingermanland" fegyverzettét kicserélték 1715 és 1723 között kilenc alkalommal, ezért igen valószínű, hogy ilyen kaliberű ágyúkkal csak az első átfegyverzések egyik során látták el. Nem kevésbé fontos az a tény sem, hogy az "Ingermanland" vízkiszorítását (kb. kétezer to) Popov a hondecken elhelyezett 30 fontos ágyúk tömegét figyelembe véve határozta meg.
Az "Ingermanland" terveit, mint ismeretes, maga I. Péter cár készítette le, és Popov úgy véli: "Az összes tervek közül, melyeket magának Nagy Péter uralkodónak lehet tulajdonítani, különleges figyelmet érdemel a 64 ágyús hadihajó tervrajza, ami alapján Kozenc hajóépítő mester vezetésével megépítették a Szent-Péterváron a Fő Admiralitásnál az "Ingermanland"-ot, az elsőt, melyet ezen a sólyán 1715. május 1-én bocsátottak vízre." [3] Ilyen nevet az új hajó nem véletlenül kapta: fő feladata, akárcsak az egész orosz flottának, a Finn-öböl és a Néva partjain fekvő ősi orosz föld - Ingermanland (Ingria vagy Izsori Föld) - őrzése volt.
I. Péter terve magába foglalta az akkori időkben elért összes technikai vívmányt. Az "Ingermanland" kiemelkedett hatalmas tűzerejével, kiváló tengerjáró képességével, rendkívüli testének szilárdságával és arányosságával, állékonyságával, alacsony sodródásával, az árbocok és a kötélzet összhangjával, magas fokú művészi kialakításával. A hajótest (a bordázat alakja) "ívelt vonalakból tevődik össze" - csodálatos összhangban lévő vonalakból. Az orr és a farrészek vízkiszorításainak különbsége segítette a víz aktív ráhatását a kormányra, aminek következtében a hajó rendkívül fordulékony volt, az orr-rész alakja - "jó hullámjáró képességet eredményezett". A hajó tengerjáró képességeit értékelve Péter azt írta Richard Kozencnek: "Értesítem Önt, hogy az "Ingermanland" a vitorlák alatt igen érzékeny, nincs nála jobb, és a fivérei sem maradnak el tőle, a "vettek"3 pedig mind a háttérben" [3].
A hajótest szerkezetében abban az időben rendkívülinek számító újdonság került alkalmazásra: bordaközökben a gerinctől a bordaközépig (a borda alapvető része) fa elemek voltak beépítve, ami ugyancsak növelte a szilárdságot. Az "Ingermanland" egy az elsők közül az orosz flottában, mely korszerűsített vitorlázatot hordozott - elő- és fősudárvitorlákat.
Az "Ingermanland" szerkezeti és arhitekturális tulajdonságai, a cikk szerzői által a XVIII. század elején épült hajók archívumok mélyén fekvő tervrajzaik alapján analizálva, megerősítik, hogy A. A. Popov valóban I. Péter zászlóshajóját tanulmányozta. Maga Alekszandr Andrejevics, mintegy előre látva a későbbi kutatók egyet nem értését az általa készített rajzok megbízhatósága iránt, elvégzett egy nem túl bonyolult munkát, ami ugyanakkor meglehetősen meggyőző képet eredményezett. Ráhelyezte a bordák vonalait a saját rajzairól az 1743-ban épült 6 ágyús hajó elméleti vonalrajzának metszeteire. A különbség a körvonalak teltségében az oldalfalak fedélzethez hajlásánál (a XVIII. század második negyedében ezek csökkentek az elsőhöz képest) lehetővé teszi az "Ingermanland", ami lényegesen korábban épült, összehasonlítását az alapul szolgáló 66 ágyús hajóval.

3.rajz A XVIII. században épült orosz kétfedélzetes vitorlás hadihajó fardíszítésének fejlődése (a HTFKFA anyagai alapján, f. 427, op. 1)
a - "Goto Predesztinácia" (1700); b - "Ingermanland" (1715); c - "Szlava Rosszii" (1733); d - "Esztafij Plakida" (1763).

A XVIII. században a vitorlás hajók testének, farának és orrtőkéjének alakja az évek során folyamatos, éles kiugrások nélküli változáson ment keresztül, és magán viselte világosan kifejezett vonásait az előzményeknek, a tradícióknak. Ennek illusztrálására álljon itt a hajótat "fejlődés"-e, melyek sorába az "Ingermanland" tökéletesen beilleszkedik. A félkör alakú, nagyon magas karzat (a hajófar legmagasabb része - a felső ablakok feletti kagylódísztől a hajópárkányig) jellemző a XVIII. század elejére ("Goto Predesztinácia", "Ingermanland"), az alacsony hullámvonal-szerű - ugyanazon század közepére és a későbbi periódusra ("Szlava Rosszija", "Evsztafij Plakida"). Az "Ingermanland" tatdíszítésének tematikája és szimbolikája vitán felül péteri, és nem későbbi időszaké. Különösen jellemző I. Péter monogramjának megléte - ami nem lehetett volna a hajón Péter halála után. Az [5] munkában részletes analízis található a péteri "Ingermanland" dekorációjáról, ami teljesen egybeesik jelen cikk szerzőinek következtetéseivel.
A XVIII. század első negyedének tradíciói megkövetelték a hajótest gazdag ékesítését faragással, festéssel vagy aranyozással. Megállva az építészeti-dekoratív díszítésnél, meg kell állapítani, hogy az "Ingermanland" egész sor hajó elődjéül szolgált, amelyek díszítésébe beleépültek a XVII. század vége - XVIII. század eleje barokk korszakának építészeti eredményei. Már az 1700-ban, a voronyezsi hajógyárban, I. Péter tervei alapján és közvetlen részvétele mellett, orosz mesterek által épített "Predesztinácia" fényes példája ennek a stílusnak [6], de legérettebben az "Ingermanland"-nál jelenik meg. A dekoratív díszítés vázlatait valószínűleg maga Péter készítette, aki a híres holland művésznél, Adamo Silo-nál (1674-1737) tanult műszaki és művészi rajzot. Mindenesetre a díszítés elhelyezésének rendszere és tektonikája jellemző a XVIII. század elejének hajóépítésére. Ez - az alapvetően faragott dombormű, a kompozícióba részleges bekapcsolt kerek szobrokkal, szervesen egybeforr a hajó konstruktív formáival.
Legvalószínűbb feltételezés, hogy a zászlóshajónak épülő hajó díszítésére meghívták a legjobb külföldi fafaragókat és művészeket. Velük együtt dolgozva, és átvéve tapasztalataikat, az orosz mesterek, mindazonáltal egyáltalán nem az idegenek, alkalmazták saját szokásaikat, ízlésüket és Oroszországra jellemző motívumaikat. Így az "Ingermanland" faragott oszlopaiban visszatükröződik nagy hazafias témája Oroszország hatalmas küzdelmének a tengerhez való kijáratért, és jelentős tengeri uralkodó hatalommá válásának. Erről tanúskodik a péteri idők tradíciói szerint az orr építményen (az orrtőkenél lévő - hullámvágónak is nevezett felépítmény rész) elhelyezett, Oroszország címerét tartó oroszlán figurája, valamint a bástyafedélzet ágyúnyílás fedlapokon (bástyafedélzet - a felső fedélzet része a fő- és a hátsóárbóc között) elhelyezett hadi trófeák. A magas karzatú hajótat teljesen be van borítva allegorikus szobrokkal: itt van I. Péter delfinek által tartott monogramja, Neptun és Amfitrida, tritonok, tengeri fenevadak és a tenger egyéb élőlényei. A farkosár medalionokkal ékesített: a tenger és a felkelő nap előterében álló öreg fa ábrázolása, melynek tovaterjedő fiatal sarjai a szerzők képzelete szerint a tengeri nagyság feltámadását szimbolizálják. A felépítmény tartógerendáin (a tat szerkezetének azon gerendái, melyek kiérnek a hajótesten kívül az oldalgalériák széléig, és azok tartását szolgálják) allegorikus figurák vannak elhelyezve: balra - a Remény alakja horgonnyal a kezében, jobbra - a Hit alakja. Az oldalgaléria ablakok alatti felületeken szintén tengeri tematikájú szoborábrázolások találhatók. Ezen kívül a hajót gazdag faragott ornament díszíti, növényi motívumok képében végig az oldalfalon. A tatbalkon korlátjaként faragott rácsozat szolgált finom rajzolatú, a kagyló formáját idéző díszítéssel. A kígyófejek, horgonyemelő gerendák végeit (a horgony emeléséhez támaszként szolgáló gerenda a hajó elején) oroszlánfejek ékesítették. Arról, hogy Péter elégedett volt a hajó díszítésével, az a tény is tanúskodik, hogy Nikola Piko művész-dekoratőr az ő utasítására vázlatokat készített az "Ingermanland" tatbalkonjáról a Peterhofban lévő Ermitázs pavilon díszítéséhez.

4. rajz Az "Ingermanland" látképe 1715.
(I. Ivanov és A. Konsztantyinov rekonstrukciója).

A péteri idők művészetére jellemző fejlett barokk formái alkalmazásra kerültek igen sok orosz hajón. Ez nem csak a dekorációjukra, hanem a konstrukciós formájukra is vonatkozik. A hajótestnek igyekeztek ívelt körvonalat adni, ami jól megfigyelhető: felemelt orr és tat, a vízvonalhoz képest erősen befelé dőlő oldalfalak, a test a kígyófejeknél erősen kifelé domborodó formát ölt, mivel az orrbástya fedélzete szélesebb, mint a vízvonal ebben a metszetben. Sőt, a vízszintes egyenes mentén elhelyezett ágyúnyílásokat az erősen ívelt dörzsgerenda keresztezi, kettétvágva ezt az egyenest. A festésre szigorú követelmények nem léteztek, de az esetek többségében a hajótestet okkerszínűre festették, felette széles égszínkék, vörös vagy fekete sávot használtak. A két alsó dörzsgerendát fekete színűre festették, a faragást aranyozták, vagy okker tónusúra festették. A dekorációs elemek és a konstrukciós formák harmóniája a péteri hajóknak egyedi és egységes művészi megjelenést kölcsönözött. A jó tengerjáró képesség és a nagy tűzerő, párosulva a szép külső formával az "Ingermanland"-ot I. Péter kedvenc hajójává tették. Nem véletlen, hogy az 1715, 1716, 1718, 1719 és 1721 években az orosz flotta zászlóshajója volt, 1716-ban pedig az egyesített angol-holland-dán-orosz kötelékéis. Péter elrendelte az "Ingermanland" megőrzését örök időkre, mint történelmi relikviát [4]. Szükséges aláhúzni, hogy az "Ingermanland" mintájára (néhány korszerűsítéssel) épültek az orosz flotta hajói majd a XVIII. század végéig. A balti tengerészek első távoli körútját 1769-ben (a Földközi tengerre) G. A. Szpiridov admirális parancsnoksága alatt éppen az ilyen típusú hajókon hajtották végre. Egy évvel később, megsemmisítve a Csezmét őrző hatalmas török flottát, az orosz tengerészek nagygá teték Oroszországot, mint jelentős tengeri hatalmat.

5. rajz A hajó oldalnézete és vízvonalrajza
(A. A. Popov rajzáról).

Néhány szó az "Ingermanland" 4. rajzon látható külalakjának rekonstrukciójáról. Mint már korábban esett róla szó, a hajót megbízhatóan ábrázoló eredeti rajzok vagy modell nem maradt az utókorra. A Központi Haditengerészeti Múzeumban látható modell, melyet tévesen a péteri "Ingermanland" ábrázolásának tekintenek, a valóságban csak egy modell a jóval későbbi "Ingermanland"-okból. Mint ismeretes, az orosz flottában ezt a nevet hat hajó viselte: az 1715-ös építésű (péteri) azután egy-egy az 1733, 1752, 1773 és kettő az 1843 építésűek közül. Az első 64 ágyút hordozott, a következő három - 66-ot, a két utolsó - egyenként 74-et. Annak, hogy a KHTM-ban őrzött modell az 1715-ös "Ingermanland"-ot ábrázolja, egy sor tény mond ellent: az orr figurája, a tatlámpa, a tatdíszítés faragásainak stílusa, a hajótest körvonalai és a festése nem egyezik meg azzal, ami a péteri időkre jellemző. Elég megjegyezni, hogy az ágyúnyílások fehér sávja csak a XVIII. század végén jelent meg, és nem az elején. Ezen kérdés tudományos kutatásainak figyelmes tanulmányozása megalapozza azt a következtetést, hogy a múzeumi kiállítási tárgy nem a péteri "Ingermanland"-hoz kapcsolódik, hanem jóval későbbi időszakból valóhoz. A régóta elkövetett hibát az alábbiak magyarázzák: az 1872. évben a Moszkvai Politechnikai Kiállítás megnyitására készülve ennek tengeri részlegéhez készült ez a modell, a sietségben a péteri "Ingermanland" kópiájának neveztek el.
Létezik olyan vélemény, hogy ezt a hajót másolja egy másik kisméretű modell is, amit Sz. F. Jurjev, a hajómodellezés művészetének mestere készített (a fényképét a jelen cikk szerzői őrzik), ugyanakkor az árbóc- és vitorlarudazat, a kötélzet kételyeket vet fel; azon kívül a négyszögletes farvitorla és orrvitorlák megléte világosan nem felel meg a péteri idők vitorla-felszerelésének. Mi a lényeg? Hiszen olyan komoly modellező, mint Jurjev, magától nem hibázhatott, valami tévútra vezethette. Kiderült, hogy a modell készítésekor alapul K. Beggrov XIX. század végén készült litográfiáját használta, ami szintén nem felel meg az 1715-ös építésű "Ingermanland"-nak.
I. Péter zászlóshajójának mindezen pontatlanságai az ábrázolások és modellek terén, szükségessé tette megbízható adatok felkutatását. A híres "Ingermanland" "portréjának" felelevenítésében nagy segítséget jelentettek az A. A. Popov által annakidején összegyűjtött anyagok. Az ádboc- és vitorlarudazat, valamint a kötélzet rekonstrukciójánál jelen cikk szerzői a [6, 7 és 8] munkákat használták, valamint régi vésnökök, A. Zubov, P. Pikart, A. Rosztovcev alkotásait. A további kutatások várhatóan lehetővé teszik az "Ingermanland" árboc- és vitorlarudazata, a kötélzete és a metszetek részletes tervrajzainak elkészítését, ami lehetővé teszi ezen a történelmi hajó valósághű modelljének elkészítését.

1Bármilyen láb (holland, angol vagy orosz) 12 hüvelykből áll, az angol és az orosz egyformák voltak - 305 mm, a holland (amszterdami) - 283 mm.
2Dörzsgerendák - a külső héjazat megvastagított palánkjai.
3"Vettek" - azok a hajók, melyeket külföldről vásároltak.

I. A. Ivanov, A. C. Konsztantyinov
"Szudosztrojenyije" 1979, No 1.

IRODALOM

  1. Veszelago F. F. - Az orosz hajók listája 1668 és 1860 között, Szentpétervár, 1872.
  2. Kuseljev G. - Haditengerész utazó, Szentpétervár, 1788.
  3. A Tengerészeti Fővezérkar Tudományos Bizottsága Feljegyzései, Szentpétervár, 1835. XII. rész
  4. Veszelago F. F. - Az orosz tengeri történelem fejezetei, Szentpétervár, 1875.
  5. Matvejev T. M. - Az orosz fa vitorlások építészeti-dekoratív kialakítása, "Szudosztrojenyije" 1974, No 10.
  6. K. - Az új holland hadihajó építészet, Szentpétervár, 1709, 1719.
  7. Az I - VI. osztályú hadihajók arányainak és méreteinek táblázatai (XVIII. sz. első negyede), a Szovjetunió Tudományos Akadémiája, Kézirat
  8. Szmorgonszkij I. K. - "Nem orosz eredetű hadihajó-építési, és néhány hajózási terminus", Moszkva - Leningrád, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája kiadása, 1936.
oroszból fordította: Kurusa Sándor

Milyen volt a Péter-korabeli hadihajó, az "Ingermanland"?

 

Az egész XVIII. században és a XIX. első felében hat orosz hadihajó kapta az "Ingermanland" nevet, és ez egyáltalán nem a véletlennel magyarázható. Ingermanlandiának a svédek az Izsori Földeket (finnül Ingria) nevezték, amely terület a XIV. századtól a Nagy Novgorod vodszki részéhez tartozott. A megnevezést Izsor korelam népétől kapták, akik még a VIII-IX. századokban települtek le a Néva partjain és a Finn-öböl keleti részén. A Moszkvai Rusz számára fájdalmas időben (XVII. század) Ingriát elfoglalták a svédek, és a stolbovoi béke (1617) alapján tartományuk lett. Több mint 80 évig Oroszországnak nem volt kijárata a Balti-tengerre, és csak az 1712-1714. években szabadították fel az orosz seregek Ingermanlandiát [1].
Ennek az eseménynek a dicsőségére az abban az időben a szentpétervári Admiralitásnál épülő hajók közül az ötödik kapta az "Ingermanland" nevet. Ezt a hajót egy orosz szolgálatban lévő angol mester, R. Kozenc építette. Kitűnő hadi és tengerjáró képességeinek köszönhetően az első "Ingermanland" I. Péter kedvenc hajója lett, az 1715., 1716., 1718., 1719. és 1721. évek hadjárataiban állandó zászlóshajója volt [2, 3]. A híres hajóépítő, A. A. Popov sok év elmúltával éppen ennek, a szerinte első "Ingermanland"-nak tündöklő értékelését adta: "... Tervrajzai és elemei első átnézésre megmutatják, hogy fő méretei igen arányosan lettek megállapítva; ugyanezeket az arányokat használjuk ma is… A bordázat vonalvezetése kellemetes; a hajótest vízkiszorítása elegendő a szükséges teher hordozására; Az orr és a farrészek különbsége segítette a víz erős ráhatását a kormányra; … összességében azt lehet mondani, hogy a fordulékonyság és a kormányengedelmesség tekintetében a legmagasabb szintet érte el a többiekkel szemben …" [4].

Az "Ingermanland" nevet viselő hajók jellemzőinek összehasonlítása

Hajónév,építő neve,
építés helye
Ágyúk
száma
Fő méretek*
Építés kezdete**
és a vízretétel
Szétbontás
éve
hossz
szélesség
oldal-
magasság
"Ingermanland",R. Kozenc,
Szentpétervár
64
151
42
18,3
1712. október 30.
1715. május 1.
1736
"Ingermanland",G. A. Mensikov,
Szentpétervár
66
155,6
41,6
18
1733. július 14.
1735. augusztus 17.
1752
"Ingermanland",Shooterland,
Arhangelszk
66
155,6
41,6
18
1751. július 4.
1752. április 30.
1765
"Ingermanlandia", Davidov és Malcev,
Arhangelszk
66
155,6
41,6
18
1771. november 1.
1773. május 14.
1784

* Angol lábban (1 láb = 0,305 m).
**A régi időszámítás szerint

Alekszander Andreevics mindössze egyben tévedett - igen nagyra értékelte, de nem a péteri, hanem a második, 1735-ben épült "Ingermanland"-ot. Következésképp a kiváló és teljességgel megszolgált értékelés az ismert orosz hajóépítő, "Péter fészkének fiókája" G. A. Mensikov munkájának szól, akit még gyerekkorában besoroztak a fiatal Péter házi hadseregébe (1687-től Preobrazsenszkij és Szemenovszkij ezredek). Gavrila Andrejevics részt vett az azovi hadjáratokban (1695-1696), mint a Preobrazsenszkij ezred bombavetője. Mint Péter közeli beosztottját, kinevezték a hollandiai nagykövetségre önkéntesnek (1697), ahol az amszterdami Kelet-Indiai Társaság hajóépítő műhelyében dolgozott, a hajóépítésben megfelelő képzettséget elsajátítva. A szülőföldre visszatérve részt vett az Azovi Flotta részére a voronyezsi műhelyben készülő hajók építésében, később (1704-1705) már ő maga vezette a lugai műhelyben a vitorlás-evezős brigantin építését; első sorhajója (az 50 ágyús "Pernov") építését 1710-ben kezdték. Egyelőre nem ismert okokból a hajóépítő mester címet Gavrila Andrejevicsnek csak 1721 áprilisában adományozták. A persidi hadjárat ideje alatt (1722 - 1723) Asztrahány, Nyizsnyij-Novgorod és Kazany műhelyeiben kereskedelmi hajók és laposfenekű dereglyék építését vezette, 1726-1731 között Szentpéterváron az Admiralitásnál az 54 ágyús " Új Remény" hadihajót építette, ami több mint 20 évet szolgált. Alá kell húzni, hogy Mensikov részt vett az első orosz hajóépítési Szabályzat elkészítésében és elfogadtatásában. Majd 40 éves hajóépítő tevékenysége alatt (1737 novemberében vonult nyugdíjba) Gavrila Andrejevics négy sorhajót, kétszáz különböző hadi és kereskedelmi hajót épített, és aktívan részt vett egy sor hajóépítő műhely felszerelésében [5].

Aláírások az Elméleti vonalrajzon: G. A. Mensikov hajóépítő mester aláírása, az Admiralitás Kollégiuma tagjainak aláírása (balról jobbra): T. Gordon, alatta -V. Kozlov, távolabb - Saunders, N. Szenjávin, M. Gossler, P. Bredalj és az utolsó - V. A. Dmitrijev-Mamonov

Érdekes összehasonlítani a XVIII. századi "Ingermanland" nevet viselő hajók fő méreteit (táblázat) a hajóépítési Szabályzat ajánlásaival (66 ágyús, hossza 155,6, szélessége 41,6, beltér magassága 18 láb.) A Szabályzat szerinti arányokat és előírásokat az orosz mesterek több mint fél évszázadon keresztül betartották, miközben az utolsó ezen hajók közül a XVIII. század végén került bontásra.
G. A. Mensikov által a Szabályzat-tal teljes összhangban megépített 50 hajóból a 66 ágyús "Ingermanland" az első volt a sorban [2]. A péteri "Ingermanland" fő méretei eltértek a Szabályzat előírásaitól, ami teljes egészében érthető: Kozenc a vele azonos típusú 64 ágyús "Moszkvá"-val egyszerre építette, és a harmadik osztályú (60-66 ágyús) hajók fő méreteinek, arányainak és a hajótest architektúrájának kiválasztására speciálisan készített tervrajzok alkotója ő és I. Péter voltak. Ugyanebben az irányban ténykedtek R. Braun, O. Noy és F. Szklájev; az általuk épített hajók üzemeléséből levont tapasztalatok tették lehetővé a legjobb arányok meghatározását, amit a Szabályzat-ban rögzítettek.
Kozenc és Mensikov "Ingermanland"-jain egyforma kaliberű ágyúk álltak, ugyanakkor a számuk és a lövegcsövek konstrukciós-geometriai jellemzői különböztek. A hajótáblázatban (1715. május 3.) "a Szentpéterváron és Kotlinában felszerelt hajókon mennyi és milyen kaliberű ágyú található" rögzített, hogy az "Ingermanland"-on (Kozenc) huszonhat 24 és 12 fontos és tizenhat 6 fontos ágyú állt (összesen 68 db). Ugyanilyen fegyverzet lett megemlítve, de a fedélzeteken való elhelyezésük nélkül, az "1726. július 19-én, Koppenhágában megjelent orosz hajók kimutatásá"-ban [6]. Meg kell jegyezni, hogy a hajók szolgálatának különböző éveiben a tüzérségi eszközök mennyisége a hivatalos 64 ágyúhoz képest váltakozott 60-70 között, mivel a halfdeck-en (középfedélzet) és az orrfelépítményen 6 fontos ágyúkat is elhelyeztek.
Így R. Kozenc "Ingermanland"-jának fegyverzete a következőképp alakult hajóoldalanként: hondeck és operdeck (alsó és felső fedélzet) - 13 ágyúállás, halfdeck (középfedélzet) - 6-8 ágyú, attól függően, hányat állítottak fel az orrbástyán. Mensikov rajzaiból [7] világosan kivehető, hogy a hondeck-en és az operdeck-en 12 ágyúállást helyeztek el, a halfdeck-en - hetet; ehhez hozzá kell tenni a két orrágyút, amit igaz, a rajzokon nem ábrázolnak (az orrbástya szerkezeti kialakítását Mensikov nem fejezte be); a hajón 66 ágyúállás található. A fegyverzet, a lövegek méretének és elhelyezésének kiválasztásakor Gavrila Andrejevics szigorúan betartotta a Szabályzat előírásait.
Az ágyúállások számát és elhelyezését tekintve A. A. Popov ennek megfelelően alkotta meg saját rajzát; ugyanakkor a kísérő táblázatban az alábbi adatokat adta meg: "A hondeck-en 30 fontos ágyú - 24, az operdeck-en 16 fontos - 24, a középfedélzeten 4 fontos - 14, az orrbástyán 4 fontos - 2" [4]. A XVIII. századi orosz hadihajók ilyen fegyverzet-elrendezése nem felel meg a valóságnak. A Szabályzat Admiralitásról és hajóépítő műhelyekről szóló cikkének (1722. 1. fejezet 12 §) megfelelően: "Milyen ágyúkat kell használni a hajókon az osztályozás szerint" [8], a 66 ágyús hajónak ajánlott a hondeck-en - 24, az operdeck-en - 12, a halfdeck-en - 6 fontos ágyúk (azaz ugyanazon kaliberűek, mint R. Kozenc "Ingermanland"-ján. Mensikov, 1733-ban foglalkozott a Szabályzat, 1723. tüzérségi részével, ahol ezek a kaliberek már erősen "rögzítettek" az ágyúállások méretéhez, és a fedélzeteken elhelyezett számuk is adott. Ezen kívül 30 fontos ágyúkat Péter 1716. december 13-i rendeletével rendszeresítették a flottánál, amikor Kozenc "Ingermanland"-ja már leszerelésre került; és csak az I. és II. osztályú hajókon (100 és 80 ágyús) alkalmazták őket (1767-ig). Meglepő, hogy olyan gyakorlott hajóépítő, mint A. A. Popov, nem fordított figyelmet az ágyúnyílások szabvány méretei, felső élük fedélzet feletti magassága és a tüzérségi fegyverzetnek megfelelő köztük levő távolság közötti eltérésére. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: milyen információt használt A. A. Popov a kutatásainál? Hiszen nem vette észre az elvi eltéréseket az angol iskola, aminek képviselője R. Kozenc volt ("Ingermanland" 1712-1715), és a hazai között, aminek alapjait a Szabályzat rögzítette ("Ingermanland" 1733-1735). a HTFKFA* katalógusában (f. 327) az "Ingermanland" rajza a péteri időkhöz kötött, holott ez egy jóval régebbi rajz kópiája, amiről meggyőzően tanúskodnak a papír 1850-es vízjelei. Érdekes, hogy húsz évvel ezelőtt a HTFKFA munkatársai megtalálták az eredetit, amiről a fenti rajzot másolták; ezt vagy valamilyen más, nem ismert kópiát használhatott A. A. Popov.
Ezt erősíti meg G. A. Mensikov [7] és A. A. Popov [4] rajzainak egyezése azzal a különbséggel, hogy Alekszej Andrejevics felvitt egész sor segéd-vízvonalat és a kormánylapát vetületét, ami a hajótest vízalatti részének hidrodinamikai számításaihoz kellettek. Jellemző, hogy a rajz eredeti formájának megőrzésére még a léptékvonalzó formáját is változatlanul hagyta. Következésképp csak eredeti rajz felelhetne a felmerült kérdésekre. Az eredeti rajz lemérése, amit A. A. Popov használt [7], kimutatta a fő méretek, a hajótest arányai és a tüzérfegyverzet teljes egyezését azokkal az adatokkal, amik az 1723. évi Szabályzat-ban találhatóak. Sokat segített a rajzok összehasonlítása az ismert és Kozenc által készítettekkel - sem technikai, sem grafikai kivitelben nem az ő "érdeme". A rajz szerzőjéről meggyőzően beszél a jobb alsó sarokban lévő aláírás: "66 ágyús osztályú hajó rajza. G. Mensikov". Az elkészítés időpontjáról dönteni lehet az Admiralitás kollégiuma tagjainak aláírásai alapján, akik részt vettek a hajó terveinek jóváhagyásában; A rajzon hét található belőlük. Az első T. Gordon admirálisé, aki 1717-ben lépett orosz szolgálatba; R. Kozenc "Ingermanland"-ja ekkor már két éve a Baltika hullámait szelte. Következésképp T. Gordon nem írhatta alá a hajó terveit sem 1712-ben, sem még öt éven keresztül, mivel őt az Admiralitás kollégiuma tagjai közé csak 1721-ben nevezték ki.
A keletkezés időpontjának pontosítását segítik az aláírások: M. Gossler főparancsnoké és P. Bredalj vice-admirálisé (a kollégium tagja 1724-től) valamint V. A. Dmitrijev-Mamonov főparancsnoké, aki 1704-től 1716-ig nem volt Oroszországban, (önkéntesek csoportja élén a tengeri tudományokat tanulmányozta külföldön), az Admiralitás kollégiuma tagjai közé csak 1727. után került [5]. Ebből következik, hogy a rajz nem korábban, mint 1727, és 1740-nél nem későbben keletkezhetett. Az utóbbi időpontot megerősíti a fartükör díszítésének közepén az uralkodó monogramja; az "A" betűk közé írt egyes (t.e. I. Anna) - ez Anna Joannovna uralkodónő szimbolikája, aki 1730-tól 1740-ig ült a cári trónon.

Az "Ingermanland" fartükrének pajzsdísze Anna Joannovna orosz cárnő monogramjával

A XVIII. század harmincas éveiben a meglehetősen tisztes korban lévő G. A. Mensikov hajóépítő mester csak egy hajó - a 66 ágyús "Ingermanland" építésével foglalkozott. Ugyanakkor aláírva a rajzot, valamiért elfelejtkezett a hajó nevéről. A magyarázat meglehetősen egyszerű - az új hajó csak az elődnek a flottából 1735-ben történt törlése után kaphatta meg annak nevét. És ez még nem minden: az alapvető elméleti és bázisvonalak helyzete, a bordák "hajótest" vetületére felrajzolásának módja, a hajótest dekoratív díszítésének gyönyörű kivitele (átmosott akvarel technika) vitán felül G. A. Mensikov keze munkája. Ez a stílus megfigyelhető minden munkájában, amik napjainkig megmaradtak (pl. az 1724. évi építésű "Narva" és "Új Remény" sorhajók rajzai stb.) [7]. Itt tisztán megmutatkozik a mester ritka tudása és az I. Péter zsenialitásával létrehozott, századokon keresztül fennmaradt orosz hajóépítő iskola. A. A. Popov által elkövetett hiba az "Ingermanland" rajza készítőjének meghatározásánál mindenképp megmagyarázható az alapos információk hiányával, mivel F. F. Veszelago és Sz. I. Jelagin munkái, pontos elképzelésekkel az orosz nemzeti flotta történelméről, csak a XIX. század 60 - 70-es éveiben jelentek meg. Azonkívül Alekszandr Andrejevicset megtévesztette G. A. Mensikov rajzán és annak hátoldalán található, jóval későbbi dezinformáló felülírások sokasága, melyek a Hajóépítő Minisztérium archívumának dolgozóitól származnak. 1970-től megjelentek publikációk az "Ingermanland"-ról, amikben sajnos felületesen és kritika nélkül használták fel a különböző forrásokat. A G. A. Mensikov által készített rajz, mint a péteri idők dokumentuma jelent meg. Sőt még a művészettörténészek, a Péter korabeli hajók dekoratív-plasztikai díszítését elemezve [9], sem vették észre az észreveendőt - Gavrila Andrejevics keze nyomát, holott éppen ő a korabeli kevés hajóépítő mester közül kitűnt művészi ízlésével, amivel képes volt nagyon kifejezetten és dinamikusan ábrázolni a díszítés allegorikus formáiban a péteri metamorfózisokat. Nincs történelmi-technikai analízis más művek sorában sem [10,11, 12, 13]. Összegzésül el kell mondani, hogy ennek a cikknek a szerzői meglehetős mennyiségű anyagot gyűjtöttek az első "Ingermanland" (1712-1715) kinézetének újraalkotásához; ismertek a fő méretek, a fedélzeteken elhelyezett fegyverzet összetétele és helye, az árbocozat és a vitorlázat. Kozenc és I. Péter megmaradt rajzai, dokumentumai lehetővé teszik a hajótest és az egész hajó építési kompozíciójának újraalkotását, ami más történelmi anyagokkal együtt lehetővé teszi a péteri idők egyik legérdekesebb hajója történelmileg és technikailag megbízható rajzainak rekonstruálását. Addig a kérdés - milyen is volt a péteri hajó, az "Ingermanland" - nyitott marad.

V. G. Krajnyukov, A. L. Larionov
"Szudosztrojenyije ", 1987. No 8.

IRODALOM

  1. Popov A. P.: A múló idő nyomai. A Leningrádi, Pszkovi és Novgorodi területek földrajzi elnevezéseinek történetéből. Leningrád, 1981. 19-22, 101-102 o.
  2. Veszelago F. F.: Az orosz hadihajók listája. Szentpétervár 1872, 12-66 o.
  3. Veszelago F. F.: Az orosz tengeri történelem fejezetei I. rész, Szentpétervár, 1875. 465. o.
  4. Popov A. A.: Az "Ingermanland" hadihajó. Melléklet "A Tengerészeti Fővezérkar Tudományos Bizottsága Feljegyzései"-hez. 12. rész. Szentpétervár, 1835, 242-266 o.
  5. Teljes Tengeri Kimutatás I. rész, Szentpétervár, 1885.
  6. Jelagin Sz. I.: Adalékok az orosz flotta történetéhez. Szentpétervár, 1865. 1. r., 618 o., 1020 bek., 2. r., 97. o., 1387. bek.
  7. HTFKFA, f.327, op. 1., 5234. bek., 326-330; 5260. bek., 425.
  8. Szabályzat Admiralitás és hajóépítő műhely irányításáról. Szentpétervár, 1722.
  9. Matvejev G. M.: A péteri "Ingermanland" dekorációs kialakítása. Morszkoj Flot, 1972, No 5; Az orosz fa vitorlások építészeti kialakítása. Szudosztrojenyije, 1974, No 10; Az orosz hajók díszítése. Leningrád, 1979.
  10. Celovalnyikov A. Sz.: a hajómodellező kézikönyve. Moszkva, 1983, 27-32.
  11. Bihovszkij I. A.: Péter-korabeli hajóépítők. Leningrád, Szudosztrojenyije kiadó, 1982., 61, 64, 91-92. o.
  12. Mihajlov M. A.: Az orosz flotta vitorlás hajóinak modelljei. Moszkva, 1971. 3-9. o.
  13. Ivanov I. A.: Péter kedvenc hajója - az "Ingermanland". Modeliszt Konsztruktor, 1970. No 2; Ivanov I. A., Konsztantyinov A. Sz.: "Ingermanland" - I. Péter zászlóshajója. Szudosztrojenyije, 1978. No 1.
oroszból fordította: Kurusa Sándor