A francia flotta "Korona"-ja

Arman Jean de Plessy, Richelieu herceg és kardinális (1585-1642), a francia történelem egyik kiemelkedő személyisége és korának első állami embere volt.

Politikai karrierje a kezdetekben egyenetlenül haladt, volt idő, amikor Avignon-ba vonult vissza, és két évet töltött ott teljes egyedüllétben, irodalommal és vallással foglalkozva. 1619-ben visszatért Párizsba, és ettől kezdve a szerencse haláláig nem hagyta cserben. 1622-ben kardinálissá nevezik ki; 1624-ben külügyminiszteri megbízást kap. Nagyon hamar megmutatkozott, hogy nem hajlandó korlátozni a saját hatáskörét egyvalamilyen konkrét érdeknek: teljesen alárendelte magát XVIII. Lajos szolgálatának, és megkaparintotta az államhatalom teljes irányítását. A király elárasztotta kitüntetésekkel és ajándékokkal, de ez nem befolyásolta tevékenységét: ő a tettek embere volt, és nem a formáké, magát a hatalmat szerette, és nem annak külső jegyeit. Hideg, számító, igen gyakran a keménységig rideg, az érzéseit a döntéseinek alárendelő Richelieu erősen kézben tartotta az irányítás gyeplőjét, csodálatos érzékkel és távolbalátással vette észre a fenyegető veszélyt, megelőzve azt megjelenése pillanatában. Kemény keze különösen nyomasztotta a királyt körülvévő fiatal, tündöklő arisztokráciát. Egyik összeesküvés követte a másikat Richelieu ellen, de azok minden esetben ellenségei csúfos vereségével végződtek.

A király anyjának, Medici Máriának Richelieu elleni nyílt fellépése vereséggel végződött, ezután a kardinális hatalma végleg korlátlanná vált. A király fegyvernek érezte magát a kardinális kezében, és láthatóan együttérzően viszonyult San-Mar összeesküvéséhez - mely az utolsó kísérlet volt minisztere hatalmának megsemmisítésére. Lajos barátját és kegyeltjét, San-Mart a kardinális követelésére végül is kivégezték (1642).

Richelieu saját hatalmát két meghatározott cél érdekében alkalmazta állandó jelleggel: a monarchia hatalmának megerősítésére és központosítására az országon belül, és az osztrák (Habsburg) hatalom európai befolyásának gyengítésére. Az első cél érdekében a lázadozó arisztokratikus elemek elleni kitartó harc mellett igyekezett elnyomni a hugenották utolsó, IV. Henrik óta kezükben lévő erődjét, ami az állam az államban helyzetet biztosította a hugenották közösségének. A bíróságokat a kormány teljes irányítása alá vonta, az egyházi irányítás jobban függött kormányától, mint a római szentszéktől.

A kardinális külpolitikája Franciaországot abba a magasságba emelte, amiről IV. Henrik álmodott a Habsburgok elleni politika meghatározásával. Világfosan felismert céljainak töretlen szolgálata, széleskörű gyakorlatias észjárása, a környező valóság világos értelmezése, a körülmények kihasználásának képessége - mindez Richelieunak Franciaország történetében kimagasló helyet biztosított.

Erős állam létezése nem volt lehetséges a flotta megerősítése nélkül. Richelieu alatt indult el Franciaország haditengerészeti hatalmának megszilárdítása. Richelieu után utódja, Colbert miniszter folytatta a farncia flotta fejlesztését. A francia hajók az angoloknál nagyobb méretűek voltak, következésképp erősebb fegyverzettel és nagyobb sebességgel rendelkeztek. A korábban a flottához tartozó kisebb hajókat - gályákat és más vitorlás-evezős hajókat - kivonták a hadrendből. Az ebben az időkben épített nagy hajók közé tartozott a "Ville de Paris" és a "Solei Royal", mondkettő 2000 tonna körüli vízkiszorítással. De az elődjük természetesen a hatalmas, gyorsjáratú "La Couronne" volt. Az 1636-ban épült sorhajó, a "La Couronne" -"Korona" (sajátos francia válaszként az angol csodahajóra, a "Sovereign of the Seas"-ra) az akkori idők ma is elismerten legszebb hajója volt. Fegyverzetének és díszítésének kidolgozásában maga Richelieu kardinális személyesen vett részt (a hajóépítés mai szakemberei egyetértenek abban, hogy ezt a hajót méltán lehet az elmúlt ezredév legszebb hajójának nevezni).

Ez a hajó kétszáz évig a tökéletes vitorlás hajó prototípusaként szolgált. A "La Couronne" teste tölgyfából készült, miközben az építés alatt igyekeztek betartani, hogy a felhasznált fa alakja megegyezzen a hajó valamely elemének alakjával (pl.: orrtőke), így a fa rostjainak görbülete megegyezett az alkotóelem görbületével, ami rendkívüli szilárdságot biztosított az egyes alkatrészeknek. Hasonló hajó testének építéséhez átlagban 2000 db, jól kiszárított tölgyfára volt szükség. A hajó legnagyobb hossza 70 m, a vízvonalhossza 50,7 m, legnagyobb szélessége 10,5 m, vízkiszorítása 2100 tonna. A három fedélzeten 72 különböző kaliberű ágyút helyeztek el. A főárboc magassága a gerinctől a csúcsig 57,6 m. A vitorlázat összfelülete 1000 m2. A hajó személyzete 638 fő.

"A világ vitorlásai" című könyv alapján.