| 1. oldal (864K) | 2a. oldal (879K) | 2b. oldal (260K) | 3. oldal (348K) |
| 4. oldal (451K) | Szerelési utasítás 1 (686K) | Szerelési utasítás 2 (459K) | Szerelési utasítás 3a (879K) |
| Szerelési utasítás 3b (397K) | Szerelési utasítás 4 (465K) | Szerelési utasítás 5 (783K) | |
|
A rajzok forrása: a Mantua cég "Sovereign of the Seas" famodelljének készlete. (A rajzokon találhatók hibák, ne ítéljenek szigorúan) |
|||
A XVII. század közepén Angliában nagy figyelem fordult a hadiflotta fejlesztése és a hajók modernizálása iránt. Sir Walter Raley tengerészeti munkáiban bebizonyítja, hogy az ország egyetlen védelmezője a külső támadás ellen az erős, jól felszerelt flotta. A hajóépítés területén ő és kortársai kijelölték a feladatokat: a hajók körvonalainak és vitorlázatának javítását, a víztől magasabbra emelni az alsó ágyúnyílásokat, bevezetni a csörlőt a horgonyok emelésére, korszerűsíteni a hajótéren lévő víz eltávolítására szolgáló a szivattyúkat, a hajótest víz alatti részét rézlemezekkel borítani az algásodás és más élőlények ellen. Bizottságot hívtak össze a hajóépítésben szükséges módosítások meghatározására. Végül az alábbi következtetésre jutottak:
a legjobb hajóépítők véleménye szerint a hajó gerincen mért hossza (a vízvonalon mért hossz néhány méterrel nagyobb volt a az orr kiemelkedése miatt) a szélesség háromszorosa, a szélesség a merülés háromszorosa, az utóbbi max. 5 m kell legyen;
a súlyos felépítmények méreteit, bár növelik a hajó szépségét, de minthogy túlterhelik és rontják a manőverező képességét, korlátozni kell (valószínűleg itt nem elhanyagolható szerepet játszott a szerencsétlen sorsú svéd "Wasa" "overkill"-je);
a nagyobb hajókon 3 fedélzet kell legyen, amik közül az alsó a vízvonal felett 06, m magasságban, hogy az ott lévő ágyúk hullámzásban is működni tudjanak;
a fedélzetek folyamatosak, a kajüt válaszfalakkal nem megszakítottak kell legyenek, hogy ezzel ne csökkenjen a hajó szilárdsága.
Ezen elvek eredményeképp épült I. Károly rendeletére a "Royal Sovereign" (másik nevén a "Sovereign of the Seas" - "A tengerek uralkodója"). A hajót az angol flotta fő hajóépítője, Phyneas Patt tervezte és építette, és 1637-ben lett vízre bocsátva Woolwich város hajóépítő műhelyében (a Temzén).
Sokan úgy tartják, ez a hajó az akkori hajóépítés csúcsa. Építése hatalmas összegbe került, kb. a tízszeresébe egy 40 ágyús fregatténak. A hajóépítés történetében ennek a hajónak volt először három, egymás felett elhelyezett ágyúfedélzete. A művészi kialakítás terve Thomas Heywood, végrehajtása John és Matthias Christmas munkája összesen 6691 fontért.
Az egész ornamentika és a gazdag díszítés, az orrdísz figurája és a faragások valódi arannyal voltak borítva! Erről kapta becenevét a hajó - "Arany ördög". Az ellenséges tengerészek (a hajó aktívan részt vett a holland flotta elleni harcokban) "Arany halál"-nak hívták ezt az óriást.
Kezdetben a hajóra 90 ágyút terveztek 20592 fontért, de amikor a király 1638. december 7-én meglátogatta a hajót, az ágyúk számát 102-re növelték. Az új fegyverzet összköltsége 24447 font 8 shilling és 8 penny volt, amihez még 1700 fontot tettek.
Ez az első háromfedélzetes hajó 1700 to körüli vízkiszorítással (hogy mennyire bizonytalanok voltak a számítások akkoriban, mutatja az a tény, hogy a hajó vízre tétele után a vízkiszorítását építői 1637 to-ban határozták meg, az 1651-es feljegyzésekben ugyanennek a hajónak a vízkiszorítása 1141 to, a későbbi feljegyzésekben 1556 to). A fő méretei az alábbiak: hossza az ágyúfedélzeten 53 m (a gerincen mérve 42,7 m), legnagyobb szélessége 15,3 m, a hajótér mélysége 6,1 m. Három ágyúfedélzettel rendelkezett: az alsón - 30 ágyú (ágyú és félágyú); a középsőn - ugyanannyi (culevrinák és félculevrinák), a felsőn - 26 kisebb kaliberű ágyú; ezen kívül az orrbástya fedélzete alatt 14 ágyú, a farbástya alatt 12, és sok lőrés a felépítményeken a kézi lőfegyverek részére. Az ágyúk száma a hajón 126 volt.
A hajón 11 horgony volt a hozzájuk tartozó horgonykötelekkel együtt; a legnagyobb horgony súlya 4400 font. Ez a hajó valóságos óriás volt az akkori idők vitorlásai között - méreteit tekintve szinte nem különbözött a XIX. század háromfedélzetes hajóitól.
A hajó állandóan újjáépült, változtatta külső megjelenését: csökkentek a tatfelépítmény méretei, rövidült az orrbástya és a tat félfedélzete, jelentősen megváltozott a kötélzet, leszerelték a negyedik, az ún. "bonaventura" árbocot. A vitorlázatot a negyedik szintig - a deréksudár rúdig csökkentették.
A hajó részt vett az angol-holland háborúkban, és 1696-ben leégett egy véletlen tűzesetben. Sokminden elégett ebben a tűzben. A hajó sokéves szolgálata tanúsítja szilárdságát; tölgyfából építették, más országokban nagyrész fenyőből építették a hajókat. A fedélzetek egyenletesen futottak, a korábban alkalmazott kivágások és kiszögellések nélkül, ami a hajónak jelentős szilárdságot biztosított.
"Sovereign of the Seas" dicső hadi múltja
1634. december 21.
A hajó tervét modell formájában Phyneas Patt bemutatja a királynak. Az első változat méretei: Hossza a gerincen mérve 124 láb, szélessége 46 láb, merülése 22 láb.
1635. április 7.
A Sir John Pannington admirális, Sir Robert Mansell vice-admirális és Phyneas Patt között történt megbeszélések alapján az ajánlott terv új méretekre lett átdolgozva: a gerinc hossza 127 láb, a szélesség 46 láb és 2 hüvelyk.
1635. április 17.
A tervet ismét megváltoztatták, a gerincet 1 lábbal rövidítették, a szélességet 4 hüvelykkel megnövelték.
1635. december 21.
Woolwich-ben megtörtént a hajógerinc fektetése.
1637. szeptember 25.
A hajó vízre tételének első kísérlete sikertelen volt.
1637. október 14.
A hajót vízre bocsátották.
1638. július 12.
A hajó kész a tengeri próbákra.
1651.
A felépítmény magasságát csökkentették és eltávolították a far-sudár vitorlákat.
1652. szeptember 28.
Részt vett a Kentish Knock melletti ütközetben, és komoly sérüléseket szenvedett. Az első angol-holland háború további részét kikötőben töltötte.
1659-166.
Chatham hajójavító műhelyében John Taylor főszerelő irányításával átépítve.
1660.
Az átépítés alatt a "Royal Sovereign" nevet kapta.
1666. június 1 - 4.
Részt vett a holland flotta elleni Négynapos ütközet-ben.
1666. július 25.
Részt vett a Szent James napi ütközetben.
1672.
Részt vett a holland flotta elleni ütközetben Taksell-nél.
1673. augusztus 11.
Részt vett a holland flotta elleni ütközetben Solebay-nél.
1685.
Chatham hajójavító műhelyében John Lee mester irányításával átépítve. A hajógerincet meghosszabbították 131 lábra, a szélességét megnövelték 48 lábra. Az eredeti - lovat ábrázoló - orrdíszt oroszlánra cserélték.
1690. június 30.
Részt vett a francia flotta elleni ütközetben Beachy Head-nél.
1692. május 19.
Részt vett a francia flotta elleni ütközetben Barfley-nél.
1696. január 27.
Leégett a Chatham-ben keletkezett tűzben.
"A világ vitorlásai" című könyv alapján