Sir Francis Drake hajói

I. változat

II. változat

III. változat

Francis Drake a devonshire-i Tavistock-tól nem messze fekvő Crowndail farmján született. Úgy feltételezik, hogy ez 1540-ben történt. A Drake család sir John Russel-től bérelt földet, a VIII. Henrikhez közelálló gróf Bedford leszármazottjától. A hatalmas szociális különbség ellenére a Drake család szoros kapcsolatban állt a Russel-ekkel. John Russel idősebbik fia, Francis, Edmund Drake fiának keresztapja volt, aki így az ő nevét kapta.

A buzgó protestáns, Edmund Drake az 1549-ben kezdődő parasztfelkelés miatt családjával Crowndail-ból Plymouth-ba kényszerült menekülni. Itt Edmund Drake hajókáplánként helyezkedett el. Francis-nek, mint az utána született 11 testvérének is, a hajó lett az otthona. Írni és olvasni Francis-t az apja tanította meg, bár meg kell jegyezni, hogy sem egyik, sem a másik nem volt erőssége élete végéig. Az írás mindig fárasztó dolog volt számára. De Francis kiváló szónokká vált, amint azt később parlamenti kollégái tanúsították. Valószínűleg nem volt tíz évnél idősebb, amikor apja hajósinasnak adta egy francia és holland kikötőkbe árut szállító kereskedelmi hajóra.

1561-ben meghalt a hajó tulajdonosa, aki Francis-ra hagyta hajóját. Így 16 éves korában Francis kapitányává és tulajdonosává vált egy kisebb barknak.

Amikor Francis tudomást szerzett Hookins Karib-tengerre tervezett új expedíciójáról, nem habozva felajánlotta neki szolgálatait. Francis helyzete az expedícióban nem ismert. Világos, hogy nem volt kapitánya vagy tulajdonosa az abban részt vevő egyik hajónak sem. Ugyanakkor az expedíció sikertelenül végződött, az angol kalózok támadását a spanyol telepesek visszaverték. Az öt angol hajóból négyet a spanyolok elfoglaltak. Az ötödiket Drake visszavitte Angliába.

A XVI. század közepén, az Atlanti-óceánon átvezető spanyol hajózási útvonalakon nagy aktivitást mutattak az angol kalózok. Mint a más nemzetiségűek, ők is a drágaságokkal megrakott spanyol hajókra vadásztak, vagy a Nyugat-India-i spanyol ültetvényesek részére rabszolga-kereskedelemmel foglalkoztak. A Kis-Antillák szigetei a kalózok bázisaivá lettek, egyes szigetek állandóan gazdát cseréltek a különböző nemzetiségű kalózok között.

Francis Drake-nek sikerült a harcot áttenni a Kis-Antilla szigetekről Spanyolország partjaihoz, majd azután egész sor megsemmisítő ütést mérni Amerika Csendes-óceáni partjainál. Kortársa, Peru alkirálya szavai szerint - ez a kalóz "megnyitotta a Csendes-óceánra vezető utat az összes eretnek - hugenották, kálvinisták, lutheránusok és más zsiványok ..." segítségével.

"A vaskalóz", mint később nevezték, parancsoló és rideg ember volt, vad természetű, még a saját korához képest is bizalmatlann és babonás. Mint kalóz, nem a saját felelősségére cselekedett. Ő csak a nagy "részvénytársaság" egyik "megbízott"-ja volt, azok a részvényeseké, akik közül az egyik maga az angol királynő, Erzsébet volt. Ő a saját költségén szerelt fel hajókat, osztozkodott a kalózokkal a zsákmányon, miközben a "vállalkozás" nyereségének oroszlánrészét magának tartotta meg.

Négy év múlva Drake már önállóan vezetett támadást a Panama-szoros ellen, legyőzte a Peruból érkező, drágaságokkal megrakodott karavánt, és az elfoglalt spanyol hajókon sikeresen hazatért Angliába.

1577-ben Francis Drake hozzáfogott legfontosabb vállalkozásához, ami önmagának is váratlanul az első angol ( Magellán után a második) földkörüli utazásként végződött. A kalóz eredeti célja Spanyol-Amerika Csendes-óceáni partjainak megtámadása volt.

Drake Angliába körutazással tervezte hazatérni - északról megkerülve Amerikát, amihez azt az Észak-nyugati Átjárót szerette volna felhasználni., amit éppen csak "felfedezett" Martin Fobisher. Ráadásul az elmúlt évek keserű tapasztalatain okosodott spanyolok erős flottát küldve eléjük, a Karib-tenger megközelítési útjain várták az angol kalózokat.

Erzsébet királynő és egyes angol főurak ez alkalommal is segítették vállalkozásukat a maguk eszközeivel. A szégyenletes ügyben való kompromittálódásuktól félve csak azt kötötték ki, hogy a kalóz tartsa titokban a nevüket, amennyiben vállalkozása balul ütne ki.

Drake négy, 90-100 tonna hordképességű hajót szerelt fel, nem számítva a kisebb hajócskákat.

1578 áprilisában a kalózok elérték Dél-Amerika partjait La-Plata körzetében, és lassan délre hajóztak. Június végén, azaz a déli félteke telének közepén ugyanabban a San Julian öbölben kötöttek ki, ahol Magellán áttelelt, és ahol elnyomta az ellene irányuló zendülést, kivégezve az összeesküvők vezetőit. Pontosan ugyanitt Drake, szinte utánozva a nagy portugált, összeesküvéssel vádolta meg és kivégeztette egyik tisztjét.

1578. augusztus 20-án Drake behajózott a Magellán-szorosba. Nagyon gyorsan áthajózott rajta, mindössze 20 nap alatt, de a Csendes-óceánon a flottilláját tomboló vihar fogadta. Az egész flottillából mindössze egy hajó maradt meg - a "Pelican", amit Drake "Golden Hind"-nek keresztelt át. A vihar messze délre sodorta, és Drake meggyőződetett arról, hogy a Tűzföldön túl nyílt tenger található. Ezért a modern térképeken a Tűzföldet az Antarktisztól elválasztó széles szoros Drake nevét viseli.

A kényszerű déli kitérőt követően, Drake a vihar csitultával északnak vette az útirányt, és megérkezett a chilei partokhoz. A Csendes-óceán partjai mentén vakmerő utat tett meg, a spanyol hajók tömegét küldte a tenger fenekére, egymás után változtatta pusztasággá a legfontosabb kikötőket a chilei, perui és mexikói partokon. A "Golden Hind" átszelte a Csendes-óceánt, megérkezett a Philippine és Molukka szigetekhez, majd megkerülve a Jóreménység fokát, 1581 szeptemberében visszatért Angliába. Ez volt a hajózás történetének második földkörüli hajóútja.

Most már az angol kalózoktól nem védte semmi a perui flottillát, a philippini gallionokat, amik Acapulcóba szállították a Távol-Kelet selymét és fűszereit.

Drake kalózútja megnyitotta az angol hajók előtt is a korábban csak a spanyolok és portugálok előtt ismert tengeri útvonalakat, ugyanakkor erőteljesen elrontotta az angol-spanyol kapcsolatokat. A spanyol küldött a kalóz példaértékű megbüntetését követelte, és az elrablott érték visszafizetését, ami hatalmas összeget tett ki. Ám az angol királynő egyáltalán nem akart lemondani ilyen értékről. Elhalmozta kedvességével Drake-t, és baronetté nevezte ki; elfogadta értékes ajándékait, és személyesen "kitüntette jelenlétével" a kalózhajón megtartott tündöklő bankettet. A spanyol küldöttnek azt a feleletet adta, hogy az összes érték a királyi kincstárban marad őrizet alatt mindaddig, amíg Anglia és Spanyolország között nem lesznek rendezve az egymással szembeni követelések: hiszen a spanyolok szintén raboltak ki és süllyesztettek el angol hajókat, és saját európai területeiken gyakran kobozták el az angol "eretnek" kereskedők áruit. Még jobban kiéleződtek az angol-spanyol ellentétek 1586-ban, miután Drake már egy 25 hajóból álló egész flotta parancsnokaként végigrabolt egész sor kikötővárost Haiti szigetén és a Karib-tenger délnyugati partjainál.

"A világ vitorlásai" könyv anyaga alapján.

A "Golden Hind" - Francis Drake, királyi kalóz hajója

1492-ven don Cristobal Colon, mint a spanyolok nevezték, és Cristofor Columb (Kolumbusz Kristóf), ahogy mi hívjuk, elsőként fedezte fel az Új Világot - a Bahama szigeteket, Kubát és Espanolát (Haiti). Kolumbusz nyomában megérkeztek ide a spanyol konkvisztádorok - hódítók és gyarmatosítók. Megkezdődött az őslakosok kegyetlen kiirtása. Kolumbusz utazását követő fél évszázad alatt Spanyolország gyarmatává vált egész Közép-Amerika, Mexikó, Dél-Amerika északi partja és a Karib-tengertől a Horn-fokig terjedő széles földsáv, annak nyugati partja mentén. A meghódított földeken hatalmas arany, ezüst és réz készleteket találtak. Közel hatmillió indián - az Új Világ őslakosainak fele - meghalt a spanyol uralom első másfél évszázada alatt, ennek jelentős hányada - Mexikó és Peru bányáiban.
A "Karib-tenger - zárt tenger" - hirdették a spanyolok, szigorú monopóliumot vezetve be az Új Világgal folytatott kereskedelemben. A kezdeti időkben a tilalom kitűnően működött. 1493-ban VI. Sándor pápa felosztotta az egész világot Spanyolország és Portugália között, a következő évben ezek az országok egyezséget kötöttek a jövőbeni felfedezések körének elosztásáról. Bármely idegen ország egyetlen egy hajójának sem engedélyezték az eljutást az Új Világ országaiba.
Ugyanakkor már a XVI. század első negyedében Anglia és Franciaország nem volt hajlandó megbékélni ezzel. Nekik szintén szükségük volt az új területek aranyára. Ezen országok előőrsei a kalózok lettek. A franciák kezdték meg elsőként a spanyol hajók elleni vadászatot. 1522-ben I. Ferenc engedélyével a francia kalózok az Atlanti-óceán vizein elfogták a mexikói uralkodó, Montezuma kincseit, amiket Mexikó leigázója, Cortez, Veracruz-ból Sevilla-ba küldött.
Nem sokkal a franciák után a nagy tengeri útvonalakon megjelentek az angolok is.
Az egyik legsikeresebb angol kalóz Francis Drake volt, aki a történelembe nemcsak, mint rabló és erőszakoskodó személyiség vonult be, de mint dicső tengeri utazó is, aki Magellán után megtette a második földkörüli hajóutat.
Francis Drake 1545 körül született Tavistock közelében (Devonshire grófság, Anglia). Az egyes források szerint matróz, mások szerint falusi pap fia korán elhagyta a szülői házat, és tengerre szállt. A kitartó és munkaszerető Francis Drake gyorsan végigjárta szamárlétrát a hajósinastól a kapitányi posztig. Az egyik, Afrika partjaihoz vezetető útján, spanyol hajók támadták meg. Drake hajóját elkobozták, ő minden nélkül, de hatalmas vágyakkal telítve tért vissza szülőföldjére. Két év múlva, Erzsébet királynő titkos engedélyével egy kisebb hajórajt szervez, és megtámadja a spanyol várost a Karib-tenger partján - Rio-de-La-Gamma-t.
San Juan városa elleni támadáskor Francis Darke majdnem meghal, de - igaz nagy veszteségekkel - sikerül elmenekülnie a hirtelen megjelenő spanyol hajóhad elől. 1570-72-ben Drake három kalózutat vezet Nyugat-Indiába, végigrabolva a spanyol városokat, és elfogva a kincses hajókat. Zsákmányát nagyvonalúan megosztja az angol uralkodóval.
Ezután a sikeres kalózutak után Erzsébet királynő Francis Drake kalóz cégének részvényese lesz, és hivatalos engedélyt ad neki a Csendes-óceáni spanyol kereskedelem elleni támadásokra.
1577 végén másik öt hajó kíséretében Drake a "Pelican" hajón elhagyta Plymouth-t, és 1578. augusztus 20-a és szeptember 6-a között áthajózott a Magellán-szoroson. A Csendes-óceánon az erős vihar miatt a "Pelican" elvesztette kísérő hajóit. Ez azonban egyáltalán nem zavarta Francis Dake-et egyedül megtámadni és végigrabolni Amerika nyugati partján fekvő kikötőket, ahol az ő megjelenéséig senki sem zaklatta a spanyol gyarmatosítókat. Peru partjainál végrehajtott néhány támadás után Drake-et figyelmeztették, hogy egy spanyol hajóraj elkezdte őt keresni.
Az ilyen hajókkal történő találkozás nem volt a számító és okos kalóz ínyére. Három lehetősége volt: a hajózásra nehéz és veszélyes Magellán-szoros; az áltagos és ismert út a Csendes-óceánon keresztül, ahol ugyanakkor várták a spanyolok; és a harmadik - megpróbálni megkerülni Amerikát északról. Először Drake a harmadik lehetőséget választotta, remélve a Csendes-óceánról az Atlantira átvezető legendás Észak-nyugati Átjáró felfedezését. A "Pelican" egészen az északi szélesség 48o-ig hajózott. Francis Drake az európaiak közül elsőként jutott el a Columbia folyóig és a Vancouver sziget déli csücskéig. Ám a kezdődő jegesedés és az erős hideg miatt a további északi előrehaladást Drake el kellett vesse. Bízva szerencséjében, hajóit átvezette a Csendes-óceánon, és elkerülve a nem kívánt találkozást a spanyol hajórajjal, 1579. november 4-én, keresztül hajózva a mauritániai szigeteken, megérkezett a Molukka szigetek egyikéhez - Trenate-hoz. Onnan Jávát elkerülve és a Jóreménység fokát körbehajózva 1580. november 5-én visszaérkezett Plymouth-ba, ezzel a történelem második földkörüli utazójává vált.
A dicsőségen kívül a nagy tengeri utazó, Francis Drake Angliának még némi anyagi előnyt is szerzett. Az 1577-80 években megtett utazása négyezer-hétszáz százalék tiszta hasznot jelentett. Természetesen a rabolt értékek oroszlánrészét az angol királynő kapta.
Annak emlékére, hogy sikerült elmenekülni a spanyolok üldözése elől, és kiváló tengerjáró képességeiért Francis Drake a hajóját "Golden Hind"-nek keresztelte át.
"Kitépjük a spanyolok tollait, egyiket a másik után" - jelentette ki Drake. Anglia királynője, Erzsébet, megjelent a "Golden Hind" fedélzetén. és Francis Drake-et lovaggá ütötte. Rajtuk, kettejükön kívül, senki nem tudta, hány font sterling-be került ez a megtiszteltetés.
Később Drake elfoglalta és kirabolta a Dél-Amerikai Cartagena és a Haiti szigeti Santo Domingo gazdag spanyol városokat. 1578-ban Cadiz kikötőjében felégette a spanyol "Győzhetetlen Armada" egyik egységét, amit II. Fülöp Anglia ellen küldött, 1588-ban Francis Drake már altengernagyi rangban vett részt a spanyol hajók megsemmisítésében a La-Manche csatornán.
1596. január 28-án a spanyolok elleni soron következő hadjárat során Francis Drake vérhasban meghalt a panamai partokon lévő Puerto Bello közelében.
A "Golden Hind" is elpusztult, ám ő sem a vihartól vagy az ellenség ágyúgolyóitól. Testét megették a parányi férgek - a torredo-k.

A "Golden Hind" műszaki adatai és tanácsok a hajó modelljének építéséhez és festéséhez

A 18 ágyús hajó, a "Golden Hind" Plymouth-ban épült. A hajó erős tölgyfa bordázattal rendelkezett. Francis Drake idejében a hajó fenekét még nem védték rézlemez borítással, hanem erős fafajtákból készítették, így biztosítva a hajó megfelelőségét.
Nem ismervén a kormánykereket, a hajó kormányzását kormánykarral végezték. Maga a kormánylapát függesztett kivitelű volt.
A "Golden Hind" - rövid orrbástyával rendelkező hajó, ahol a mellső válaszfal felett állt az előárboc.
Az oldaljárókon, az orrbástya lépcsője és a főárboc közötti részen két ágyú - egy a jobb-, egy a baloldalon - volt felállítva. A hajón három falconetta volt: az egyik a mellső válaszfalnál középen, másik az orr bástyán, a harmadik a tatfelépítményen. A falconetták speciális villás szerkezeteken nyugodtak, amik lehetővé tették az ellenség hajójának ágyúzását, csáklyázásnál pedig a fedélzet irányú tüzelést. Az orrbástya és a főárboc között volt a hajó bárkája.
A fő- és hátsó árboc közötti megemelt fedélzetrészen (skanz) ülni vagy dohányozni csak a kapitánynak volt joga. Innen két lépcső vezetett a magas tatfelépítményre. A fartükrön egy, a fiókáit etető pelikán alakja volt: hiszen eredetileg a hajót "Pelican"-nak nevezték. Egy pelikán szobor volt az orrtőkén is.
A magasra emelt orrárboc alatt a vitorlarúdra pányvavitorla volt erősítve. Az elő- és a főárboc két részből állt, elő- és főárboctörzs, valamint lobogórudakból. Az árbocterebek az elő- és főárbocokon kerek formájúak voltak. Minkét elöl lévő árboc két-két vitorlát, a hátsó árboc latin vitorlát hordozott. Azon a tereb kerek volt, de kisebb. A rudazatot nem festették.
A "Golden Hind" fő méretei és a rudazat méretei. A megfelelő méretarány kiválasztása után (kezdőknek az 1:50-et ajánljuk) a modellező maga határozza meg az egyes elemek méreteit.
A hajótest hossza az orrtőkétől a fartőkéig - 18,288 m.
Hossza a gerincen mérve - 14,326m, Szélessége a főbordán - 5,791m
Merülés - 2,438m.
Vízkiszorítás - 100t.

A hajó festése: A hajótest vízalatti része - fehér, a dörzsfa - fekete. Felette az orrtól a tatig barna sáv fut végig, aztán a második fekete színű dörzsfa, a felett az előárboc kötélfeszítőitől a tatig és a taton körbe - barna sáv.
A főfedélzeten minden felépítmény - zöld színű. Az ablakok - fehér keretűek. Az ágyúállások nyílásai - feketék. A habvéd belső oldala - vörös. A felépítmények falai - zöldek, az ajtók - kékek.
Az orrtőke díszítése, az orrdísz és a taton lévő pelikán figura - bronzszínűek.
A fedélzet - a faborítás erezetét utánzóan kifestve.
A tatlámpa és a macskafejek - bronzszínűek.
A horgony - fekete, fa keresztrúddal.
Az előárbocon Szent György lobogó: Vörös kereszt fehér alapon. A főárboc lobogója - hosszirányú fehér és kék sávokból álló alapon vörös kereszt.
A fartükrön a pelikán figurája alatt Wells emblémája: vörös ötág fekete körben. A felépítmények falain vörös rombuszokból álló díszítő sáv.
A kormány a fedélzetborításhoz hasonlóan a tölgydeszkák erezetét imitálja.
A kormány és a fartőke vasalatai - bronzszínűek.

A "Golden Hind" modelljének elemei

  1 - Elméleti Vonalrajz
  2 - Árboc kötélbak
  3 - Száling, 3 db
  4 - Orrárboc
  5 - Orrtőke
  6 - Kötélbak
  7 - Raktérnyílások rácsos fedelei
  8 - Fülke
  9 - Előárboc
10 - Főárboc
11 - Hátsó árboc (besan)
12 - Villás falconetta 3 db
13 - Előárboc tartókötél
14 - Előárboc oldalkötél
15 - Előárbocderék oldalkötél
16 - Előtörzsvitorla-rúd karkötelek
17 - Előderékvitorla-rúd karkötelek
18 - Előtörzsvitorla bevonókötelek
19 - Előtörzsvitorla szarvkötelek
20 - Előderékvitorla-rúd fordítókötelek
21 - Előtörzsvitorla-rúd fordítókötelek
22 - Előderékvitorla-rúd tartókötél
23 - Előderékvitorla bevonókötelek
24 - Pányvavitorla rúd
25 - Pányvavitorla
26 - Pányvavitorlarúd karkötelek
27 - Pányvavitorlarúd fordítókötelek
28 - Előárboc-tereb
29 - Főárboc-tereb
30 - Főárboctörzs tartókötél
31 - Hátsóárboc (besan) tartókötél
32 - Rudas latin vitorla
33 - Főderékvitorla-rúd fordítókötelek
34 - Főtörzsvitorla-rúd fordítókötelek
35 - Karkötelek
36 - Latin vitorla bevonókötelek

"A modellek varázslata" könyv anyaga alapján